Téli Magas-Tátra felkészülés a Chimborazo-ra

Közeledett az elmúlt évek legnagyobb szabású BSBK projektje, a Chimborazo megmászása Ecudaorban. Magashegyi, téli alpesi körülmények a közelben a Magas-Tátrában találhatók, így meg is született egy közel 3 napos terv a felkészülésre. Szokásos módon Ótátrafüredről indulva fel a Téry házig, és onnan majd menjünk csúcsra, meg hágóra meg ahova a körülmények engedik. A helyzet komolyságából adódóan szép nagy csapat gyűlt össze, Szatmárról, Debrecenből és Budapestről összesen 13-an indultunk neki.

Pénteken, mivel az első csapat is csak kora délután tudott indulni, a cél a Zamkovsky ház volt. Szolid bemelegítés 7km-en, de a teljes felszerelést cipleve 500m szintemelkedéssel (már csak az edzés miatt is, de nyilván hágóvas, jégcsákány alapvetően szükséges volt) már jó móka volt fejlámpával a csillagos égbolt alatt felsétálni. Az első csapatnak még egy gyors megálló (és sör) is belefért a Tarajkán található étterembe, valamint a jégtemplomot is már meg lehetett tekinteni a sátrában.

Különleges hangulatú volt a kivilágított Zamkovsky ház a sötét éjszakában. A csapat másik fele jelentős késéssel érkezett meg, de hamar aklimatizálódótt mindenki a ház atmoszférájához :). Ehhez sokat adott hozzá a limited edition Hamilton by LeBron konyak és a szipipálinka.

Szombatra komoly tervek voltak, ennek megfelelően aránylag korai indulást irányoztunk elő. Sikerült is végül 9 óra körül rendezni a felszerelést, a gondolatokat és a fejfájást, és nekivágtunk a nagy kaptatónak a Téry-házhoz. Volt aki már induláskor felcsatolta a hágóvasakat, de a többieknek is szerelni kellett rövidesen. A hóhelyzet ideális volt, lavinaveszély 1-2-es minimális friss hóval, inkább a jegesedésre kellett figyelni.

Nyugodt tempóban, némiképp kifulladva ért fel a csapat a Téry-ház teraszára, természetesen a délutáni terv megvitatásához és a kutyaharapás szőrével való kezeléshez előkerültek a sörök. A terápia olyan jól sikerült, hogy további pálinkák és rumok is elfogytak, ezzel végképp feledtetve a másnaposságot. De akkor is irány a Zöld-tavi csúcs!

Felfelé a csapategység kezdett megbomlani, voltak akik kinéztek egy napos dombtetőt célnak, és mások pedig max a hágóig kívántak feljutni. A csúcsra vezető úton már sűrűn dolgoztak a jégcsákányok.

Volt nálunk egy biztosítókötél is, hogy gyakoroljunk, de a helyzet nem indokolta és mindenki lusta volt hozzá, így a zsákban maradt. A csúcs szeles volt, de más tekintetben nagyon szép idő volt.

A csúcsfotók után tempós letakarodás, lefele kiderült, milyen jó görcsoldó a cukros takony szent hubertus likőr, meg hogy a zergék vonzódnak hozzánk.

A foglalkozás elérte a célját, több mint 1000m szint gyűlt össze, több technikás, meredek szakasszal. Este a téli tanfolyamról jól ismert szobát kaptuk meg, a sör, fokhagymaleves és a sztrapacska is a szokásos volt, talán egy kicsit több pálinkával leöblítve, ami valakire nyugtató hatással volt, másokat meg inkább felpörgetett, az egyesületi tagsági viszonyok "megbeszélésére" ösztönzött :).

A Téry házban mindig szép a napfelkelte, főleg ha ilyen ragyohó napra ébredünk. Sajnos a zerge intarziás bejárati ajtót lecserélték valamikot egy hőszigetelt de csúnya műanyag darabra, annak fényeit már csak a régi fényképeken csodálhatjuk meg. 

A vasárnapi terv a Vöröstorony hágó, és ideális viszonyok esetén a Vöröstorony csúcs kimászása volt. Ezt a tervet pár spori eleve elvetette, így ők a házban hagyták a cuccot, és elkísértek minket a hágó aljáig.

A hágót már jól ismertük, télen sível és gyalog, nyáron láncokkal is bejártuk, sok meglepetést nem tartogatott. Szerencsére a hóviszonyok jók voltak, a nyomok nagyon jól tartottak, nem volt se lavina, sem kicsúszás veszély, így a biztosító kötél ismét a zsákban maradt.

Fent a hágóban tökéletes volt a kilátás minden irányban.

Többünknek megvolt még a kedve és energiája a csúcshoz, így néhány kivétellel felfelé indultunk. A csúcsra vezető szakasz alső része volt trükkös, ahol a drótkötél és a húlejtő között egy pár méteres meredek szakasz árválkodott, itt mix mászással a csákány segítségével lehetett áthaladni. 

A csúcsörömöt rövidre fogtuk, rendesen megcsapott minket az északi szél fent. Szerencsére még korán volt, így nem kezdett még olvadni a meredek hólejtő, aminek igazán lefele volt jelentőssége.

Innen már csak egy cél volt, minél hamarabb eljutni a Trangoskára, ahol a szétszéledt csapat tervezte a gyülekezőt. Halvány gondolatként élt a fejünkben a Rabló ház útba ejtése egy sör erejéig, de balra vettük az irányt automatikusan, és visszamászni a kereszteződéstől már nem volt kedvünk. A lefelé út gyönyörű idővel és érintetlen hólejtőkkel örvendeztetett meg bennünket, itt tényleg közel került az ember a természethez és a belső békéhez :D, még ha csak egy rövid időre is.

Természetesen akadt csapolt sör a Trangoskán, mindenki szép lassan előkerült, még várt ránk egy lemenet a jeges szánkópályán, és egy sztrapacska vagy kolbász a Koliba Kamzíkban.

Ideális felkészülési túra volt az elkövetkezendő expedícióra, mind fizikailag, mind a technika gyakorlására az újonnan csatlakozott tagoknak, szenzációs időjárással megspékelve. Íme a teljes nyomvonalunk:

B, a krónikás