B, mint Bergen?

 A Wizzair 7 év után 2026 tavaszán nyitotta újra a Budapest - Bergen járatot, ami több sporit is megihletett egy norvégiai utazásra. Első fecskeként beszámolók az élményekről. 

Bergen (az esernyők városa) Norvégia legcsapadékosabb vidéke. Az elmúlt évek alapján azonban a legkevesebb csapadék májusban esik. (Az első pont igazolódott, második pont nem...) Ilyenkor már hosszabbak a nappalok, de kevés még a turista. Így adódott, hogy a pünkösdi extra szabad hétfővel tegyünk egy 5 napos kitekintőt.

Előzetesen béreltünk egy Volkswagen ID7-es autót (5 napra 80e ft-ért), ami teljes elektromos. Csak elektromos autó volt a kínálaton, így nem volt kérdés. Norvégiában a teljes elektromos autók eladásának aránya 2026-ban 98%. Gyakorlatilag csak elektromos autót adnak el. A forgalomban lévő összes autóból a legnagyobb rész elektromos. Az állam adókedvezménnyel, utak, kompok kedvezményes használatával támogatta a vásárlást. Ezek mostantól fokozatosan kivezetésre kerülnek. A töltőhálózat teljesen kiépült, a legtöbb töltőhely egy appal  (Elton) elérhető, de minden háztartásban van saját töltő. A mi autónknak nagyjából 500 km-es hatótávolsága volt (kb. 80kwh-as akku), az autó kb. 1 NOK/km áron lehetett közhasználatú gyorstöltőn üzemeltetni (benzin üzem esetén ez kb. 2 NOK/km, otthon a saját autómat kb. 50 HUF/km áron tankolom, 1 NOK = 33 HUF). Gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy amíg bementünk a boltba vásárolni, addig teljesen feltöltött. Aki nem hisz a teljes elektromos átállásban érdemes tanulmányoznia a modellt. 

Az utak, kompok használata egyébként végtelenül egyszerű, a bérléskor beterheltek egy nagyobb összeget, minden fizetős kapunál/kompnál kamerák regisztrálták a rendszámot, ez alapján utólag levonják az összeget, a maradékot visszautalják. Nem tudom itthon hogy működne ez...

 Május 20., szerda: a gépünk későn érkezett, így a reptéri bolti bevásárlás (igen, még mindig olcsóbb itt a sör: ), kötelező trollal fotózkodás: és autófelvétel után a szállásra mentünk, ami Bergen külvárosában (Nesvika) volt található 25km-re a reptérről. Mindegyik szálláson volt felszerelt konyha, bekészítve kávé, tea, pár alapélelmiszer, így költséghatékonyság okán magunknak főztünk.

Május 21., csütörtök: nagyjából egy óra autózás után értünk az első megállónkhoz. Steindalfossen, a vízesés ami alatt el lehet sétálni. 

Ezután újabb egy óra után értük el a Herdanger hidat, ami a Norvégia legnagyobb függőhídja. Hossza 1380 méter, a betonpillérek 200 méter magasak. 

Mindkét oldalán alagútból nyílik. Az alagútban körforgalom van.

 A híd felett van egy parkoló, ahonnan meg lehet nézni az építményt. A buzi bicikliseknek meg külön alagút a hídra való felhajtásra:

A híd után tovább haladtunk kelet felé Eidfjordon keresztül a Vöringfossen vízeséshez. Az út alagútban spirálozott felfelé:

egyre párásabb légtömegek között. Mire felértünk a kb. 600 méteren lévő vízeséshez olyan köd lett, hogy semmit sem láttunk (este megnéztük online a tévén).

Visszafelé Einfjordenben álltunk meg egy hallevesre a Vik étteremben.

Ebéd után Kinsrviknál tértünk le a Husedalen völgybe, ahol négy egymás feletti vízesés található. Kb. 3.5 órás túrát tettünk, amíg a 3. vízesésig értünk el (innen már látható a 4.) Kb. 10km, 400m szint, kényelmes tempóban.

A Sör fjord virágzó almafái között estére értünk be Odda városába.

Odda nem Buda, de a cinkfeldolgozót leszámítva elég látványos kisváros. Itt szálltunk meg, kb. 270km-t tettünk meg autóval.

Május 22., péntek: ezúttal délelőttre ígért jobb időt (kevesebb esőt), így korai indulást terveztünk. Oddát elhagyva kb. 10 km-re a Buer étteremnél lévő fizetős parkolóban lehet hagyni az autót. Innen szuperül kiépített (láncokkal, kis hidakkal biztosított) úton jutottunk el a Buerbreen gleccser lábához (5km, 400m szint, 2.5 óra). A túra kb. 400 méterről indul, a gleccser lába 800 méteren van.

(Az eredeti tervben ezen a napon tettük volna meg a Trolltunga túrát, de Tyssedal felett az útra kő hullott, emiatt lezárták az egyetlen odavezető utat.)  

Tovább haladva dél felé a Latefoss ikervízesésnél álltunk meg pár fotóra

A röldali síközpont után a Röldal fatemplom mellett ebédeltünk

Innen kicsit visszafordulva az ikonikus 520-as úton mentünk tovább. Ezt csak május közepén, végén, a hóviszonyoktól függően nyitják meg. Az út nem érte el az 1000 méteres tenger feletti szintet, de hatalmas hófalak mellett haladtunk így is. Az út egy sávos, így ha valaki szembe jön le kell húzódni, esetenként visszatolatni. 

Az út mellett érdemes megállni, hógolyózni, bámészkodni, szitkozódni (hú, b.meg...), sziklát tolni...

Cinkbányák mellett elhaladva Saudába érkeztünk. Beültünk egy kávéra. 

Sauda után megálltunk a Svandals vízesésnél (Vandálfos)

Látványos fjordok mellett, Nesviknél kompra szálltunk, majd a 13-as úton értünk a Lysefjord mellett lévő Hamnenbe. Itt szálltunk meg a Lysefjord's pearl néven futó szálláson (Booking), ami közvetlenül a parton van jakuzzival felszerelt, családi horgásznyaraló. Amikor nincs kiadva a tulajdonos és családja lakja, így mindennel felszerelt. Nagyon javaslott...

Kb. 250 km-t autóztunk, de ez nem autópálya, úgyhogy ez kb. 4-5 óra volt

Május 23., szombat: Ezen a napon a Kjerag sziklára akartunk menni. Ehhez egy reggeli komppal Lysebotn faluig kellett volna eljutni, ahonnan busszal visznek egy fenti parkolóig. Innen egy 10 km-es 750m szintes túra a Kjerag. Ehhez képest délelőttre jelentős esőt ígértek, ráadásul a helyi utasokat szállító komp szombaton nem megy csak a jóval drágább turistahajó. Így erre a napra délelőtti pihenést és délután (eső utáni) Prédikálószék mászást terveztünk. 

A Preiskestolen (Prédikálószék, Szószék) túra 8.2 km, 290m szinttel. Valóban esőmentes időben indultunk, sokáig úgy nézett ki akár még a nap is kisüthet. Ehhez képest a sziklára kiérve ismét olyan köd lett, hogy alig láttunk valamit. 

Ezen a napon végre nem autóztunk, csak a boltig meg a parkolóig és persze vissza... A szállás újra a fjordparton volt.

Május 24., vasárnap: Végre indult a közkomp, igaz kora reggel. A 6.45-ös járat a szomszédos faluból (Forsand) indult, így az útra hot-dogot pakoltunk (Norvégia is megismerte a híres Zoli bácsi hot-dogot). A komp elhalad a Prédikálószék alatt, kicsit kevésbé félelmetes perspektívát adva:

kb. másfél óra alatt ért el Förlibe. A hajón kellemetlen hideg volt, így időnként behúzódtunk a fedett részre, ahol legalább ingyen kávé és tea volt. 

Flörli csak hajóval közelíthető meg, autóút nincs is. 

A pár házból álló település egy nagy vízerőműnek köszönheti létét. A régi vízmű csövei mellett egy sinpálya és egy falépcső halad. Ez a leghosszabb falépcső 4444 fokkal. A szint 750 méter, a táv sem sokkal több... 

Mivel a komp 12 körül indult vissza (van későbbi járat is, de nekünk még terveink voltak ezen napra), így nem maradt idő a teljes körtúrára (talán nagyon rohanósan meg lehetett volna csinálni). Végül 2600 után visszafordultam.

A faluban mutatós múzeum, kemping és turistaház van, no meg mobil szauna, oldalán nyírfaágakkal:

A komppal visszajöve ismét autóba ültünk és a közeli Stavangerbe mentünk. Mi se értettük, de kisütött a nap, így egy kellemes séta és egy gyors hamburgerezés fért bele az időnkbe. 

Stavangerből Bergenbe mentünk, a kb. 200 km-es utat 4 óra alatt lehet megtenni. Igaz van benne két komp is, de egy kicsit érfelvágós az 50-80-as tempó egy főúton. Ráadásul ezt mindenki betartja, aki nem azt gondolom erősen büntetik.

Estére értünk Bergenbe, mivel éppen nem esett vacsi után kicsit körülnéztünk a városban (annál is inkább, mert másnapra esőt ígért)

Május 25., hétfő: Miközben itthonról mindenki gatyarohasztó melegről posztolt, Bergenben értenek az előrejelzéshez. Legalábbis az eső eljöttét elég nagy biztonsággal eltalálják. Mivel aznap későn indult a gép, így egész napos bergeni városnézés volt a terv. Ehhez képest, késői csekkoutot kértünk, hogy a reggeli városnézés/elázás után még meg tudjunk szárítkozni. Sajnos a város feletti kilátópontokra se jutottunk fel, tekintve, hogy masszív köd ült a környező magasabb helyeken. A helyiek szerint az eső nem időjárás, hanem életforma

A halpiac (Fisktorget) is élmény volt...

 és a Bryggen sikátorai között legalább oldalról nem csapott be a víz, 

remek esőálló cuccokat lehetett vásárolni és tesztelni (bizonyára értenek hozzá).

Nagyjából ennyi fért bele, jó tervezgetést, utat Sporik! Azért egy jó tanács az Ölveti Blues Bandtól szabadon: Legyen nálad óvszer, vagy valami jó szer, ami esőben kell!

Ha mégis úgy tervezzük, hogy csinálunk egy kis közös kiruccanást, íme egy túraterv:

3 napos Lysefjord túra:

Flörli (kompmegálló) - 4444 lépcső - Kjerag - Öygaardsetöl (parkoló): 25.7km, 1482m fel, 845m le. Parkolóból busz Lysebotn-ba (utolsó busz 19.30., 195NOK).

Lysebotn - Songesand 31.1km, 902m fel, 893m le. 

Songesand - Preiskestolen - Skjerajuvet - Höllesliheia parkoló 25.6km, 1199m fel, 1033m le 

1 napos Trolltunga: 

Skjeggedal parkoló (P2) - Ringedal fjord mentén - Trolltunga via ferrata (C) - Trolltunga - fenti út - P2 22km, 989m szint

Téli Magas-Tátra felkészülés a Chimborazo-ra

Közeledett az elmúlt évek legnagyobb szabású BSBK projektje, a Chimborazo megmászása Ecudaorban. Magashegyi, téli alpesi körülmények a közelben a Magas-Tátrában találhatók, így meg is született egy közel 3 napos terv a felkészülésre. Szokásos módon Ótátrafüredről indulva fel a Téry házig, és onnan majd menjünk csúcsra, meg hágóra meg ahova a körülmények engedik. A helyzet komolyságából adódóan szép nagy csapat gyűlt össze, Szatmárról, Debrecenből és Budapestről összesen 13-an indultunk neki.

Pénteken, mivel az első csapat is csak kora délután tudott indulni, a cél a Zamkovsky ház volt. Szolid bemelegítés 7km-en, de a teljes felszerelést cipleve 500m szintemelkedéssel (már csak az edzés miatt is, de nyilván hágóvas, jégcsákány alapvetően szükséges volt) már jó móka volt fejlámpával a csillagos égbolt alatt felsétálni. Az első csapatnak még egy gyors megálló (és sör) is belefért a Tarajkán található étterembe, valamint a jégtemplomot is már meg lehetett tekinteni a sátrában.

Különleges hangulatú volt a kivilágított Zamkovsky ház a sötét éjszakában. A csapat másik fele jelentős késéssel érkezett meg, de hamar aklimatizálódótt mindenki a ház atmoszférájához :). Ehhez sokat adott hozzá a limited edition Hamilton by LeBron konyak és a szipipálinka.

Szombatra komoly tervek voltak, ennek megfelelően aránylag korai indulást irányoztunk elő. Sikerült is végül 9 óra körül rendezni a felszerelést, a gondolatokat és a fejfájást, és nekivágtunk a nagy kaptatónak a Téry-házhoz. Volt aki már induláskor felcsatolta a hágóvasakat, de a többieknek is szerelni kellett rövidesen. A hóhelyzet ideális volt, lavinaveszély 1-2-es minimális friss hóval, inkább a jegesedésre kellett figyelni.

Nyugodt tempóban, némiképp kifulladva ért fel a csapat a Téry-ház teraszára, természetesen a délutáni terv megvitatásához és a kutyaharapás szőrével való kezeléshez előkerültek a sörök. A terápia olyan jól sikerült, hogy további pálinkák és rumok is elfogytak, ezzel végképp feledtetve a másnaposságot. De akkor is irány a Zöld-tavi csúcs!

Felfelé a csapategység kezdett megbomlani, voltak akik kinéztek egy napos dombtetőt célnak, és mások pedig max a hágóig kívántak feljutni. A csúcsra vezető úton már sűrűn dolgoztak a jégcsákányok.

Volt nálunk egy biztosítókötél is, hogy gyakoroljunk, de a helyzet nem indokolta és mindenki lusta volt hozzá, így a zsákban maradt. A csúcs szeles volt, de más tekintetben nagyon szép idő volt.

A csúcsfotók után tempós letakarodás, lefele kiderült, milyen jó görcsoldó a cukros takony szent hubertus likőr, meg hogy a zergék vonzódnak hozzánk.

A foglalkozás elérte a célját, több mint 1000m szint gyűlt össze, több technikás, meredek szakasszal. Este a téli tanfolyamról jól ismert szobát kaptuk meg, a sör, fokhagymaleves és a sztrapacska is a szokásos volt, talán egy kicsit több pálinkával leöblítve, ami valakire nyugtató hatással volt, másokat meg inkább felpörgetett, az egyesületi tagsági viszonyok "megbeszélésére" ösztönzött :).

A Téry házban mindig szép a napfelkelte, főleg ha ilyen ragyohó napra ébredünk. Sajnos a zerge intarziás bejárati ajtót lecserélték valamikot egy hőszigetelt de csúnya műanyag darabra, annak fényeit már csak a régi fényképeken csodálhatjuk meg. 

A vasárnapi terv a Vöröstorony hágó, és ideális viszonyok esetén a Vöröstorony csúcs kimászása volt. Ezt a tervet pár spori eleve elvetette, így ők a házban hagyták a cuccot, és elkísértek minket a hágó aljáig.

A hágót már jól ismertük, télen sível és gyalog, nyáron láncokkal is bejártuk, sok meglepetést nem tartogatott. Szerencsére a hóviszonyok jók voltak, a nyomok nagyon jól tartottak, nem volt se lavina, sem kicsúszás veszély, így a biztosító kötél ismét a zsákban maradt.

Fent a hágóban tökéletes volt a kilátás minden irányban.

Többünknek megvolt még a kedve és energiája a csúcshoz, így néhány kivétellel felfelé indultunk. A csúcsra vezető szakasz alső része volt trükkös, ahol a drótkötél és a húlejtő között egy pár méteres meredek szakasz árválkodott, itt mix mászással a csákány segítségével lehetett áthaladni. 

A csúcsörömöt rövidre fogtuk, rendesen megcsapott minket az északi szél fent. Szerencsére még korán volt, így nem kezdett még olvadni a meredek hólejtő, aminek igazán lefele volt jelentőssége.

Innen már csak egy cél volt, minél hamarabb eljutni a Trangoskára, ahol a szétszéledt csapat tervezte a gyülekezőt. Halvány gondolatként élt a fejünkben a Rabló ház útba ejtése egy sör erejéig, de balra vettük az irányt automatikusan, és visszamászni a kereszteződéstől már nem volt kedvünk. A lefelé út gyönyörű idővel és érintetlen hólejtőkkel örvendeztetett meg bennünket, itt tényleg közel került az ember a természethez és a belső békéhez :D, még ha csak egy rövid időre is.

Természetesen akadt csapolt sör a Trangoskán, mindenki szép lassan előkerült, még várt ránk egy lemenet a jeges szánkópályán, és egy sztrapacska vagy kolbász a Koliba Kamzíkban.

Ideális felkészülési túra volt az elkövetkezendő expedícióra, mind fizikailag, mind a technika gyakorlására az újonnan csatlakozott tagoknak, szenzációs időjárással megspékelve. Íme a teljes nyomvonalunk:

B, a krónikás