Régi bakancslistás hegy a Gerlachfalvi-csúcs, a csapat tagjai közül eddig egyikünk sem állt fent rajta, hiába jártuk be a Magas-Tátrát már keresztül-kasul számtalanszor. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy technikás a mászás valamennyire, és mi magunk sem tudtuk, mennyire állunk rá készen.
Ezen dilemmán az lendített tovább minket, hogy tervek szerint 2 hét múlva irány a Dom, amire fizikailag és technikailag is jó lenne készülni, így felkértük mesterünket, Mécs Lacit, hogy tartson velünk és vezesse a túrát.
Korábbi évekkel ellentétben nagy volt az érdeklődés a felkészítési túra iránt, összesen nyolcan jelentkeztünk rá, bár a péntek reggeli indulást csak Lacival együtt négyen vállaltuk be. Az időjárás igen hektikusnak ígérkezett (napsütés, felhő, villámok és felhőszakadás, több mint 30mm esővel valamint erős szél váltogatta egymást a különböző előrejelzésekben).
Időpont: 2020. július 10.
Helyszín: Debrecen és Budapest - Szilézai-ház
Szint: 868m
Szerző: Bali
Debrecenből és Budapestről is közel ugyanakkor indultunk, de bebizonyosodott, hogy az autópálya jó dolog, Debrecenből az út majd 1 órával kevesebb időt vett igénybe. 10 után nem sokkal megérkeztünk a parkolóhoz, ahol is megismerkedtünk a felfelé vezető út mogorva őrével, aki gyorsan tudomásunkra hozta, hogy ha nincs papírunk a Sziléziai háztól a parkolásra, akkor húzzunk melegebb égtájakra (mert hogy fel nem mehetünk, a parkoló meg megtelt). "Pöti malőr." Hívtuk gyorsan a házat, nem vették fel többszöri próbálkozásra sem, küldtünk emailt, hogy küldjenek már egy dokumentet, de gyorsan! Szerencsére reagáltak, és mire megjött a pesti különítmény, addigra megjött a papír is, igaz csak 1 autóra (közben még 1,5 liter Szipi-fröccs is elfogyott), amivel már felmehettünk. Több helyet ott sem adtak, pedig már lelki szemeink előtt láttuk, ahogy Peti spori, aki nem sokat gondolkozott a pakoláson, a gurulós cvekkert az egyik kezében húzva, a másikban a hűtőládát cipelve elindul felfelé a házhoz 😁. Végeredményben még dél előtt feljutottunk, elfoglaltuk a turistaszálló részt a házban, és máris készen voltunk arra, hogy kihasználjuk a biztos jó időt, és valamit még megmásszunk aznap.
A választás a Bibircsre esett, ami technikailag kicsit nehezebb mint a másnapi terv, így legalább kisebb csapatban tudunk egyet gyakorolni. Igen nagy tempóban, 50 perc alatt elértük a Lengyel-nyerget, és hamarosan a Kis-Viszóka csúcsán álltunk.
Minimális lelkendezést követően indultunk tovább a gerincen, szépen sorra véve a kisebb csúcsokat. 1-2 nehezebb szakasz, például egy kémény kimászása után már fent is álltunk a Bibircsen. Csúcsfotók, gratulációk, és vissza, tovább a nyergen.
Ha már pont ott volt, az egyik Gránát csúcsot is kimásztuk. Közben kerestük a lefelé menő utat, ami nem is volt olyan triviális, némelyik kuloár hirtelen meredek falban vagy vízesésben végződött ("mondom Zoli balra 😁"), így pár mellékgerincet átmászva végül megtaláltunk egy ugyan nem jelölt, de járt utat, és azon visszaereszkedtünk a Felkai-völgybe.
Este megérkezett a társaság többi tagja, ki gyalogosan, ki a transzfert kihasználva. Az időjáráselőrejelzés alapján másnap korai, reggel 6 órás indulást beszéltünk meg, így némi vacsora és sör elfogyasztása után nyugovóra is tértünk.
Időpont: 2020. július 11.
Helyszín: Szilézai-ház - Gerlachfalvi-csúcs - Sziléziai-ház
Szint: 979m
Szerző: Bali
Én keltem a legkorábban valamivel 6 óra előtt, tiszta volt az idő, a csúcstömböt szépen sütötte a nap. Kinek gyorsabb, kinek lassabb készülődést és reggelizést követően Laci 6 órakor pontban ráutaló magatartással kiadta az indulási parancsot, azaz elindult felfelé 👮. Természetesen 6-tól már a hegy felhő mögé bújt, és innentől nagyon nem is mutatkozott, de legalább nem esett. A beülő, sisak, hevederek, karabinerek mellé a hágóvasakat is elraktunk a biztonság kedvéért, hátha a Batízfalvi völgybe való beereszkedés során a kuloár még hóval lenne feltöltve.
Elértük a normál út beszállóját, és a Felkai-próba alatt felvettük a felszerelést. Ismét "pöti malőr", meg nem nevezett túratársunk 👼 mindent előhúzott, ami a zsákjában volt, de beülő az nem volt közte (ekkor ugrik be, hogy már a Mont-Blanc-on sem találta). Szerencsére Laci látott már karón varjút, kölcsönadta neki a sajátját. Maga a mászás nem volt nehéz, valóban a legnagyobb nehézséget az útvonalkeresés adja. Időnként keresgéltük az ideálisat, szóba került egy direktebb út, de végül maradtunk a mindenki által használt úton, és a háztól számítva kevesebb mint 4 óra múlva már fent álltunk a csúcson.
Lefelé menetben úgy döntünk, hogy kihagyjuk a Batízfalvi-főszakadékban található hónyelvet, és nem vesszük fel a hágóvasakat, maradunk a sziklán. Nincs elég sok hó, és egy kicsúszást sem lenne könnyű megfogni rajta. Az ereszkedés légtrükkösebb része a Batízfalvi-próba, a kritikus részeken a sziklán találhatók vasalt lépések, kapaszkodók és biztosítási pontok (nittek, gyűrűk) is be vannak építve, azaz pánikra nincs ok, de azért mégis van 1-2 visszahajló szakasz 💪.
Itt véget is ért a mászás, átváltottunk trekkingbe. Először a Batízfalvi tó következik, mint frissítőpont, ahol elkészülhetett a kihagyhatatlan tóban állva feszítünk csapatkép, majd körbe a Magisztrálén keresztül vissza a házhoz.
Épp időben érünk vissza, amint kikértük a söröket és leültünk a teraszra, elkezdett esni az eső: hirtelen érkezett a front, egyre erősödő esővel, széllel és lehűléssel. Szerencsére ez már nem a mi gondunk, először ellazultunk egy kis bor és pálinkateszttel, majd igénybe vettük a ház luxus wellness részlegét. Este 7-től már csak a miénk, így az sem zavar senkit, hogy a jacuzziban folytatjuk a borozást. A vacsora kicsit hátrasorolódott, így előbb utóbb mindenki sorra kidőlt a fáradtság és lazításra alkalmazott módszerek kombinációjának következtében.
Időpont: 2020. július 12.
Helyszín: Szilézai-ház - Budapest, Debrecen
Szint: 566m
Szerző: Bali
Hajnalra vége lett a felhőszakadásnak, sőt, a felhők is eltűntek az alacsonyabb légrétegekből, nem véletlen, mert olyan szél fújt a ház előtt a katlan hatásnak köszönhetően, hogy majd letépte a fejünket. Ami amúgy is fájt. Így hát nem kapkodtunk semmivel, lassú ébredés, reggelizgetés, szanitár sör elfogyasztása. A rögtönzött közgyűlés úgy döntött, hogy túrázzunk, mégpedig a környéken egy rövidebbet, adta magát, hogy ott menjünk fel a gerincre, ahol az első nap lejöttünk a Felkai-völgy jobb oldalába, és szépen végig a gerincen a ház felé le is tudunk jönni a törőfenyves közt vezető úton. Meg Zoli ismét megnézheti hogy melyik áthajlásos mászóutat választja ki magának 😂.
A döntést tettek követték, a nagy szélben el is indultunk. Kicsit nehéz volt az öltözködés, ha fújt a szél, minden ruha jól jött, de amint alábbhagyott a szél és a nap is sütött, egy póló is elegendő volt. Szerencsére a vízesés felett, elindulva a völgy oldalában felfelé elég szélvédett volt az út. A felmenetelben azért volt 1-2 odafigyelős szakasz, de nem kellett elővenni a biztosításhoz szükséges felszerelést végül.
A gerincen végig nagyon szép kilátásunk volt, bár a gerlach csúcsát hiába lestük a túloldalon, nem volt hajlandó megmutatkozni. Egy zergecsalád is megtette velünk az utat, azaz mondjuk úgy, hogy toltuk őket magunk előtt, mivel nagyon közeli barátságba nem akartak velünk keveredni. Végül is egy szép, nagyjából 4 órás túrát tettünk, tökéletes búcsú, hozzátéve, hogy a háztól a parkolóig még le kellett gyalogolni, mivel csak 1 autóval parkoltunk fent, ami a csomagokat szállította.
Összesen 3 nap, kb. 28km és 2500m szint, 8+1 fő, szép és eredményes felkészülési túrát zártunk 😎.
Bali spori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése