Ahogy beértek a Sporik a máramarosszigeti Karizmába, már érezhető volt, hogy egy-két időkapun túl vannak… Éreztem innom kellene, nem fog ez így jól elsülni. No de volt ilyen egy párszor ezen a hétfelén… Sílécet is vittünk, elvette a helyet a dializátortól, vagy a pótmájtól, vagy bármitől amitől ne lettem volna másnapos… No de hogy is volt:
Némi titkári presszióra a 2 km pályával rendelkező montenegrói opció helyett (ami egyébként kiváló mélyhó vagy inkább lórumterep) az ukrajnai Bukovelt szavazta meg a tagság. A jelentkező 10 főből végül 9 döntött úgy, hogy valóban együtt tölti a Valentin napot (ismét).
Felkerekedtünk, majd Szatmáron keresztül haladva MMSzigeten adtunk egymásnak randevút. Kicsit aggódtunk, hogy nem minden autó fog megfelelni a határátlépés követelményeinek. Az aggodalom Uzi kocsijában volt a legnagyobb, itt fogyott a legtöbb pálinka… A határátlépést végül egy óra alatt teljesítettük, bár János elutasította a vámos kávézásra való invitálását, bár lehet mi csak a kávét hoztuk volna. A határon átlépve némi pénzváltás után suhantunk is, hol két hol három keréken, egy legalább mindig kátyúban volt. Megálltunk Európa földrajzi közepén. (Ez hogy jött ki? Úgy gondoltam ennyi vodka nincs! Legalább rájöttünk a dolgok viszonylagosságára, Ukrajna nagyjából Európa közepe, a fing sem olyan büdös ha van káposzta, a srácok se olyan részegek (mondjuk de!)).
2 óra alatt értünk a határtól Bukovelbe, a végén tényleg hasítva… Megérkezvén sör-vodka-sör-vodka sörmintát csak időnként szakította meg a tormás helyi szesz, gumibogyópálinka, limonycselló és még pár wellcome kumisz a helyi szálló „jóvoltából”.
Végül valamelyik bölcs kitalálta, hogy a szomszédos 4.7 pontos étteremben is van vodka, így átsétáltunk. A borcs, a marhapofa meg a palacsinta se szívta fel annyira a szeszt, hogy ne barátkozzunk össze egy fehérorosz csoporttal… csillagkapun ki….
Délután beültünk egy sörre, nem az elsőre és azt néztük, hogy a felvonószékből hogyan esnek ki az ukránok. A legkisebb azon sportolókra volt az odds akik bot nélkül viszont polifoam segg vagy derékvédővel érkeztek (1.10) Ez a helyi viselet igen népszerű, sztem a helyi bárban ingyen adták a vodkához. Hja, délelőtt síztünk, ha jól emlékszem… A tank még este is tele volt, így kicsit diétáztam. Vacsorához egy újabb intézményt kerestünk fel, az Eleonórát. Némi nehézséget okozott a cirill betűs, ukrán nyelvű étlap és a beszélni kicsi angolt pincérek. Persze a nyelvi akadályok és a gátlások hamar feloldódtak a másfél liter vodkában. Kikértünk egy csomó féle kaját, pampuskától zájcsikig, pastéttól várenykiig. Volt meglepetés… Ami tuti volt a vodka: finom és hatásos. Veronika kaktyibjazavut-törnáráund-böfff-jízcsóvotka. B+ bárcsak ittam volna….
Harmadik nap arra ébredtem, hogy nem vagyok másnapos, van reggeli, a hotel menő stílusban épült, a sípálya 70km, kezelt. A felvonók ugyan nem a legmodernebbek, de gyorsak. A felvonóknál csak a helyi sízők gyorsabbak, néha utolérik, de kikerülni nem tudják egymást… A kanyar csak a béna, lassú sízők játszótere, hóekében kicsit előre dőlve, a fekete pálya felétől egyenesen le a cár. Ha baj van megvéd a derékpolifoam, a legjobb a titánbevonatú.
Este tanakodtunk, hová menjünk. A spa megint bukott, a vacsi nyert. Az első napi helyen nem volt hely, a teljesen üres felső szinten nem fértünk el. A második napi estét nem javasoltam, ha az elsőn se láttak szívesen mi lesz a másikkal. Végül fogadtak, ami után felmerült hogyan viselkedhettünk első este, ha a második józanul végigélt botrányos este után ide beengednek… igaz hosszas tanakodás, de végül a srác pincér kijött, vagyis Nikita, ami női név, de ha nem is értené Uzi elmutogatja mit is csinálnak a lányokkal… ott folytatódik ahol előző este végetért, gondoltam. Viszont a pincér nagyon trükkösen nem hoz vodkát, hanem valami ihatatlan faszeszt, ami a sporik torkán akad. Így a hangulat kicsit alábbhagyott, viszont senki nem vert meg. A hotelbe visszatérve a helyi animátor idomított két ukrán lányt, de Uzi kicsit határozottabb unszolására nekünk gitározott, ollé. Kicsit persze sajnáltuk, hogy a lányok elmentek.
Utolsó nap így megint sízünk, legalább fél napot, legalább 3-an. A nap is kisütött, a reggeli ugyanolyan, az úzvár vagy mi a szar, konkrétan szar.
A Szatmáron legalább 10 évet nem töltött sporik már reggel hazautaztak, mi fél egykor indultunk utánuk. Hazafelé még benéztünk a Gagarin étterembe, friss kézműves sörre és kajára, majd egy óra sztenderd határátlépési idő után végre hazaértünk az EU-ba. A román utak jók, ezt János már évek óta mondja, de most jöttem rá igaza van… Végül nagyjából Szipiékkel egyszerre értünk haza, igaz ők a délelőtti sízés helyett a barabási határátkelőt választották. Este 8 Debrecen!
Szerző: P. exelnök spori, aki elkövette azt a hibát, hogy 1 este józan volt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése