Magas-Tátra

1. nap
Matlárháza - Zöld-tavi menedékház

Reggel indultunk a munka ünnepén, így már dél körül megérkeztünk Matlárházára, ahol a Metalurg, Hutnik hotelek parkolójában hagytuk az autót. Nekiindultunk, természetesen toronyirányt, majd igen hamar rájöttünk, hogy eltévedtünk. Kitartásunknak hála korán (közel 1 óra múlva) rátaláltunk a helyes ösvényre. Innen egyenletesen emelkedett az út, amire korábbi egyetemi túráimról már emlékeztem (már amennyire emlékezni lehet egy ilyen túrára...). Kicsit lassan haladtunk a térképen szereplő 3 és fél órás menetidőhöz képest mindenképp.


A menedékházban egy 6 ágyas szobát kaptunk, ahová később egy lengyel pár érkezett. Sajnos hasztalan próbáltuk lórumozásra tanítani őket, reménytelen esetnek bizonyultak...Polákkal amúgy is tele volt a hegy, mint később megtudtuk május 3 az alkotmány ünnepe, így mindent elleptek.

2. nap
Zöld-tavi menedékház- Téry menedékház

Nagyon szép időre ébredtünk, bár az előző napira se lehetett panasz. Hamar összeszedtük magunkat és nekivágtunk a távnak. Erősen emelkedett, szerpentinezett az út, közel 500 métert emelkedve a Morgás-nyeregig, de nem volt panasz a táj mindenért kárpótolt.

Közben a hó is vastagodott a talpunk alatt, de az ösvények kitaposottak, jól láthatóak voltak. Felmentünk a Nagy-Morgás csúcsra, majd a kis kitérő után lefelé a Kőpataki tó felé indultunk.


A menedékháznál kis pihenő (még az is lehet, hogy egy ser is lecsusszant). Újabb órányi távra értük el a Zamkovszky házat, amire egy korábbi túránk során szerzett szép emlékek miatt emlékszünk. Innen felszaladtunk a Téry házhoz. A táv legalább 1200 m szint, 6 óra nettó idő. Kellemesen elfáradtunk, jól esett a megérdemelt káposztaleves, bár a következményekkel nem számoltunk....

3. nap
Téry ház- Sziléziai ház

Túránk legizgalmasabb napja ált előttünk, így hamar indultunk. A 2015m-en lévő háztól is felfelé indultunk, a Vörös-torony-hágó irányába. A mélyülő hóban szépen cuppogott az olasz bakker, a Koza bőrcsukája egész jól bírta (érett egy komolyabb befektetés).


A térképen az út láncokkal megerősítettnek volt jelölve, ehhez képest szépen meredeken emelkedtünk, de lánc sehol, nyílván a hó alatt mélyen. Többen is haladtak velünk párhuzamosan, néha páran lemaradtak, némi fűszagot terjesztve maguk körül (ezt egyébként máig nem értem, lehet hallucináltam, és a káposztalevesben volt gomba). Mindenesetre a nap is szépen sütött, a hóról visszavert fény alaposan égetett. A hágó utolsó fele nagyon meredek volt, majdnem függőlegesen emelkedett. Úgy tudtunk előre haladni, hogy a karunkat könyékig a hóba fúrtuk, majd a lábunkat bevertük a hófalba. Azt hiszem a kockázat meghaladta a kritikus 1%-ot...


Felérve a hágóra (2352m) azt hittük túl vagyunk a nehezén, de lefelé nézve csalódnunk kellett...Ennek ellenére valahogy csak lejöttünk a Nagy-Tarpataki völgy fölötti hátra. Vágyakozó pillantást vetettünk a Zbojnocka (Hosszú-tavi) menedékház felé, de továbbindultunk a Rovátka hágó felé. Időközben kis pihenőt tettünk, kicsavartuk a bakancsból a vizet, száratottuk a sziklákon a lábunkat, majd vissza a vizes lábbelit.


A zoknicsere se sokat ért, a korábban hasznát pár a hátizsákon se tudott megszáradni. A térképet nézegetve hihetetlennek tűnt, hogy merre megyünk egyrészt a táv, másrészt a meredekség okán.


Odaérve rájöttünk, hogy ez a hágó a valóságban is meredek....Ráadásul fel-le.

Benéztünk Lengyelország felé, szépen ünneplik az alkotmányt, majd rövid, de sok szintvesztéssel járó táv után a mai 3. hágót a Lengyel-nyerget másztuk. Ez volt a legbarátságosabb, elvégre mégiscsak lengyel...Lefelé a Gerlachfalvi csúcs mellett jó tempóban, néha seggen csúszva haladtunk, addigra gyakorlatilag teljesen átázva. Megváltás volt megérkezni a Sziléziai házba, ahol kényelmes 2 ágyas szoba, meleg zuhany és étlapról választható meleg étel várt. Egyszóval földi paradicsom...


A távra 6 és fél órát írtak, 1000-1200 m (igen magas adrenalin) szinttel.

4. nap
Sziléziai ház- Csorba-tó

Bár a Sziléziai háztól Csorba-tóig túristaösvényen is el lehet jutni, mi kicsit csaltunk. Komótosan, lassan ébredtunk, kiélvezve az ágy minden kényelmét. Lefelé indultunk Tátraszéplak felé. A 2 órás út egyébként is levezetésnek szántuk. Kicsit unalmasan telt az előző napi kalandokhoz képest. A faluba érkezvén az állomás felé vettük az irányt. Útközben beruháztunk a leégésünket kezelendő. A 2 termék közül, az egyik x faktoros naptej a másik bronzolaj, az első kb 5-ször annyiba került, így maradtunk a bronzolajnál és a söröknél....Ezután a lábunk főtt a fejünk sült.
Visszmentünk a kisvonattal az autóért, majd azzal értünk Csorba-tóhoz. Találtunk egy jó kis szobát, pótoltuk az energiát...

5. nap
Csorba-tó- Tengerszem-csúcs

Megkönnyebbülve csak 1 napos kis hátizsákkal indultunk el. Az útvonalon már jártam korábban, de nem amikor ilyen szép hó volt. Kicsit furcsáltam is a lavinaveszélyre figyelmeztető táblákat, de azért mentünk szép tempóban. Érdekes volt a lábunk és a hó alatt csörgedező patak, nem tudtuk éppen mikor szakad be alattunk. A csúcson most is sokan voltak, szinte sorállás volt a felsőbb poziciókért. Azért tudtunk csinálni pár képet...
A táv bár 8ésfél órát írt a térkép és legalább 1200m szintemelkedést, azért könnyebb volt, mint a 2.,3. nap. Persze így is elfáradtunk, s utána még haza is vezettünk.