Szezonzáró Magas-Tátra sítúra

A Magas-Tátra tavaszi zárlata (április 15.) előtt még utolsónak szerettük volna élvezni a hegy szépségeit, így gondosan előre szerveztünk, bekalkulálva nehogy lecsapjuk egy születendő szirti sas fejét a kantnival, vagy egy pajkos mormotakölyök ellopja a sörünket…

GoPro felvétel egy kis hangulatkeltésre

Mivel ezt ti sem hiszitek el, inkább újrakezdem. Bali szólt szerdán menjünk, pénteken Deka meglepetés születésnapi buliján az 5. és 6. sör között véglegesítettük az indulást, így Bali éjfélkor én fél háromkor leléptem. Nyolckor már tepertünk is kissé mákonyosan, de lelkesen. Dél körül a helyi (ótátrafüredi) CBA-ban már a szanitár sört kértük, majd a siklóra várva egy lelkes csapat szanitár vodkával kínált (ej be jól esett), pedig csak egy fotót kértünk.

Mivel Tarajkáig a pálya csak nyomokban tartalmazott havat, így az első szakaszt siklóval tettük meg. Szerencsére fent már elég vastag volt a hóréteg igaz 10 fokban, napsütésben alaposan olvadt. Fóka üzemmódba állítottuk hát a léceinket és már usgyí a Zamkovszky ház felé. Jól haladtunk, néhány helyen ugyan le kellett volna venni a lécet, de kis időt spóroltunk, így hát pont belefért egy leves+sör kombó. Lassan kerekedtünk fel, de megint csak gyorsak voltunk, a Tófalnál még cikáztunk is, mint a villám. A Hrebienok-Téry ház 6,1 km volt, 845m szint, 2:03 a mozgási idő, 1.14 a Zamkovszky idő (GPS by Bali). A Téry házban gyors adminisztráció (kikértük a sörünket), majd csak hogy kikerekedjen a szintemelkedésünk 1000 m-re felcsaptuk magunkat a Zöld-tavi nyereg oldalába, majd lesíztünk.

 

A Téry házban, bár nem volt foglalásunk szerencsére kaptunk ágyat, így a 2 kilós hátizsák felét feleslegesen cipeltük fel, és szerencsétlenségünkre kaptunk félpanziót. Meg kell jegyezni a tulajdonosváltás óta igencsak romlott a konyha színvonala, amit be is jegyeztünk a ház könyvébe, jó tanácsként az utánunk jövőknek (BSBK Ski Tour Division név alatt). Szerencsére a dobozos Pilsenit nem tudták elrontani…

A házban egy igen vidám helyi csapat volt, s ahogy telt az idő egyre vidámabbak és hangosabbak lettek, minket viszont egy párral osztottak egy szobába Franciska Slovakova (Tóth Franci) és a kanja mellé. Reggelire a ház újra kitett magáért (májka, dzem, tatranky és 2 napos savanyú barna kenyér), de mostanra az idő is elborult, a nap pontosabban úgy világított, mint a szőke nő indexe (most működik, most nem, most megint…)

 Vártunk egy darabig, aztán 10 körül felkerekedtünk a Vöröstorony-hágó felé nézett ki világosabbnak így arra mentünk. 300 szintet tettünk meg, és már közel voltunk a hágóhoz, amikor eléggé elborult (konkrétan ránk ült a felhő a látótávolságot kb 20 méterben korlátozva - a szerk.), így átszereltünk és lefelé indultunk. A hó szerencsére kellemes volt és Bali is jobban belejött, így az esések és az ezt követő események is elmaradtak.

A Tófal aljában eléggé olvadt már a hó és szerencsére itt már a nap is újra kisütött, így egy rövid megálló ismét belefért. Lentebb még jobban olvadt, szikráztak a kantnik és egy darab a lécem talpából is ottmaradt, de délben befutottunk a siklóhoz, ami pont előttünk ment el, így egy rántott sajt épp belefért ebéd gyanánt.

Ótátrafüredre visszaérve még elsétáltunk az Intersport mellett hagyott autónkig, majd az autópályán robogtunk haza, már ahol éppen volt és még rá is sikerült térni. A határnál persze nem hagytuk magunkat jól átverni így néhány falvat megnéztünk újra… így is hazaértünk a Fagyi-Fújpestre, kár hogy nem igazán érdekelt.

P sp

Technikai részletek: 2015. április 11-12.

A Hrebienok-Téry ház 6,1 km volt, 845m szint, 2:03a mozgási idő (3:17 total)

A Téryből felmentünk a Baranec felé oda vissza 2km, 155m szint aznap, valóban a fél úton voltunk

Másnap összesen 8,6 km-t mentünk, azaz oda vissza 2,5km pluszt toltunk, és nagyon közel voltunk a hágóhoz, 293 szintet tettünk meg, kevesebb mint 200m lett volna hátra