Magashegyi túraszakosztályunk alakulását gyakorlatilag a Triglav megmászása jelentette 2005. augusztus elején. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, meg sok kilométer belekerült a bakancsokba, így itt láttuk az idejét, hogy visszatérjünk eme történelmi tett színhelyére.
További apropót adott, hogy immár havi rendszerességgel járok Ljubljanába, így könnyű volt a kiküldetést összekötni egy kis hétvégi mászással. Pluszba felkészülésnek is szántuk az Elbrus expedícióhoz. Csapatunk 5 fősre alakult, a szokásos last minute lemondások alapján.
Előzetesen ment az agyalás, melyik útvonalat válasszuk, az idő is szeszélyesnek tűnt (volt olyan weboldal, ami 60 km/h szelet ígért), de egyvalamit tudtunk, most északról, a Vrata völgy felől szeretnénk menni. Végül is úgy döntöttünk, a Ljuknja hágón keresztül vezető utat kihagyjuk, és a Prag vagy Tominskova út lesz belőle.
Az Aljazev házhoz szombat dél körül érkeztünk, rövid szedelőzködés után neki is vágtunk.
Nagy kedvvel (főleg míg Szipi pálinkája tartott) és lendülettel vágtunk neki az útnak, elég gyorsan meredeken kezdett emelkedni, és egy kuloárban végződött, amiben még komoly hófolt volt. Az út többé-kevésbé véget ért, halvány remény volt, hogy ki lehet mászni a gerincet. Némi tanakodás után úgy döntöttem, megpróbálom, hát rossz ötlet volt. Felfelé mentem is, míg már sehol nem volt fogás, csak pár fűcsomó a 40 fokos sziklán. A kicsúszás sem kecsegtetett sok jóval, legalább 50m sziklarézsűn voltam már túl, mielőtt a fagyott hóban landoltam volna. Ekkor Peti megkérdezte, hogy ha "eleget basztunk már", akkor esetleg vissza is fordulhatnánk... Szerencsére mix-mászásban jó mesterem volt, és beugrott, hogy legalább nem feleslegesen cipeltem a jégcsákányt, sikerült fogást vágnom lefelé a föld-fű-jég-szikla kombinációba. Lógó orral indultunk lefelé, hogy nincs út. Ekkor jött velünk szembe két szlovén öreg hegyikecske, aki oldalra kimutatott, hogy ott van az út az erdő aljában jobbra, csak az alját elvitte a víz és a szikla... Innentől az út egyértelmű volt, egyenesen fel a sziklákon.
Alapvetően a Prag út tényleg nagyon szép, közepesen kitett, a veszélyesebb részeken dróttal, lépésekkel biztosított, akár ferrata kantár is használható. Mindenesetre a késői indulással és a sok tököléssel együtt az utolsó befutók már naplementében érkeztek meg a Triglavski házhoz.
Kaptunk szimpatikus matraclágert. Előzetes érdeklődésünkre azt mondták, hogy ezen a hétvégén még nem üzemelnek a ház szolgáltatásai, így vittünk magunkkal főzőt és kaját, de kiderült, hogy venni is tudtunk volna. A gourmet rókagombakrémlevest még akkor sem vihettük haza, ha volt csábítóbb alternatíva. Másnap reggeli teához hógyűjtés, és indulás felfelé.
Az idő közel sem volt ideális, csak időnként bukkant ki egy-egy részlete a hegynek a felhők közül. Nekivágtunk a sziklamászásnak. Ahogy kiértünk a gerincre, észak-észak-nyugatról rendesen odacsapott a cél, elég kemény puffok is voltak, csak néztünk egymásra és kapaszkodtunk a drótra, felidézve nagy sikerű Bobotov Kuk túránkat, ahol hasonló élményben volt részünk.
Mindegy, "Tarzan lenni kemény", végigmentünk, ami végül is nem volt nagyon vészes (bár ketten visszafordultak előttünk a csúcs alatt, ezek szerint az ő komfortzónájukat magasan meghaladták a körülmények). Szokásos csúcsfotó készült a bádog bódéval, és irány lefelé.
Összeszedtük a házban a cuccunkat, és irány lefelé. Az útelágazódásban nem a Prag utat választottuk, hanem a Ljuknja hágó felé vezetőt, ami talán kevésbé meredek. Szerintem ez nem igaz rá, egy hosszabb morénás szakasz kivételével ugyanúgy a függőleges sziklán vezet le,
Gond nélkül leértünk az autóhoz, és közfelkiáltásra megszavaztuk, hogy nem az Aljazev ház vendégszeretetét fogjuk élvezni, hanem valami várost nézünk magunknak. Gyors sör és pizza után irány Maribor, így a másnapi útból is lecsaltunk egy keveset. Ha nem is volt akkora buli, mint anno Barcelonában, megpróbáltuk felidézni a hangulatát.
Triglav (2864m), 2 napos túra, 2015.06.12-13.
Résztvevők: Rugó, Lehel, Zoli, Peti és Bali
Összesen 20km táv, 2000m szintemelkedéssel a két napra
(GPS tracket nem posztolok, gyakorlatilag megbolondult a jó öreg Garmin, van hogy egyáltalán nem oda rakott minket a térképen, ahol voltunk...)
Bali spori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése