Őszi Magas-Tátra 1.

Mint minden évben, idén is megrendezésre került az őszi családos Magas-Tátra hétvége. Az október 23-i hosszú-hétvégét kihasználva péntektől-hétfőig tartott a kirándulásunk. A Borostyán TZ és BSBK tágabb baráti köre szinte az egész újtátrafüredi Partizán Panziót kibérelte. Maga a panzió egy **-os szállás, kellemesen nagy családi szobákkal, közös vizesblokkal, és jó kiszolgálással, kedves vendéglátókkal. Az árak is ehhez viszonyulnak, szinte nevetségesen olcsó így szezonon kívül.

1. nap

Az első teljes napra egy komolyabb túrát tervezett a "felnőttebb" csapat, több verzió közül végül a Fehér-tavi csúcs megmászása került ki győztesen. A túrán a BSBK csak két személy, Ziggy és jómagam képviselte, de annál derekasabban (azaz Hradeczky Zsolti is félig, mivel csak félig BSBK-s és csak félútig jutott). Szikrázó napsütés, felhőknek nyoma sem volt. A túra Tátralomnic utáni parkolóból indul, nem túl eseménydús úton halad, a jelzések szerint 3 órán keresztül (a gyakorlatban 2 óra alatt elérhető) felfelé a Zöld-tavi házig. A ház egy katlanban van, az év ezen szakaszában már egyik napszakban sem süti meg a nap, ennek köszönhetően masszív zúzmara volt mindenhol, és a reggeli barnasörünk is majd belénk fagyott.

Ez egyben vízválasztónk is volt, pár túratársunk számára elég volt a kihívásokból. Pedig igazán innen kezdődött a hegymászás, a háztól felfele gyorsan változtak a szintvonalak, hamar a napon találtuk magunkat. Abban a pillanatban a fagypontból a 15-20 fokba érkeztünk, a ruhák jelentős része a hátizsákokba vándorolt. Két gyönyörű tengerszem is található a ház felett, majd a másodiktól már közeli a gerinc és jól látható volt a célunk is. A gerinc alatt némi (igény esetén lánccal is biztosított) könnyű sziklamászás teszi érdekesebbé az utat.

Ezt követően az út elindul felfele ez elő-csúcsok árnyékában. Jelentős mennyiségű izzadság és szintemelkedést követőn már meg is érkeztünk dél körül a Magas-Tátra legkeletibb csúcsára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Bélai-Tátra teljes vonulatára. Természetesen következhetett a csúcsfotó és csúcs-rum (Plantation grand reserve).

Ezt követően hosszas napozás és elidőzés kellett ahhoz, hogy a csapat további tagja megérkezzenek, a lefele úttal már nem is vártuk meg őket, ugyanis a barna Saris-ok meg már bennünket vártak hívogatóan a Zöld-tavi házban (csapolva 1,8 € / korsó). Innen a lefele út már nem volt túl érdekes, inkább baráti beszélgetéssel telt.

Dátum: 2012. október 20., szombat

Táv. 18 km

Szint: 950m

Nettó menetidő: 5,5 óra

(Bruttó menetidő fejenként 4 Saris + sültkolbász + csúcs-napozás: 9 óra)

 

Balinyó

2. nap

A második családi nap (de az első, amin én is részt vettem) programjának a már jól bevált Csorba-tó – Poprádi-tó – Csorba-tó útvonalat választottuk. A sok kisgyerekkel a nyakunkon azonban ez sem ígérkezett túlzottan könnyűnek, bár számoltunk azért azzal, hogy egymást tudják motiválni a kölkök. A parkolóból viszonylag gyors összekészülődés után elindultunk, Benő a hátihordozóban rajtam, a többi gyerek gyalog (legalábbis induláskor). Az idő továbbra is ragyogó volt, kisebb megállásokkal nagyon jól haladtunk az őszi erdőben. Odafelé menet a fenti utat választottuk, gyönyörű kilátás nyílt a völgyekre és csúcsokra. Még el sem fáradt senki, mikor azon vettük észre magunkat, hogy elértünk a patakhoz, ahonnan már csak 200-300 méter volt a célig. A Poprádi-tó melletti turistaszálló éttermében megebédeltünk, majd levonultunk a tó partjára egy kis kavicsdobálásra.

 Egy óra ejtőzés után ismét nekivágtunk, ezúttal a lenti úton, a patak mellett haladtunk. Visszafelé már egy teljesen összeszokott csapat indult el.

A túra vége felé már látszottak a fáradság jelei a legkisebbeken, kezdtük remélni, hogy majd jó hamar elalszanak este. Ehhez képest vacsora után újra elindult a pörgés, a felnőttek leültek beszélgetni, a tinédzserek eltűntek az emeleten, a 10 éven aluliak pedig birtokba vették a közös helyiségeket. Utólag megszámolva összesen 12-en voltak, de ez akkor sokkal többnek tűnt. Fő hadiszállásnak a csocsóasztalt nevezték ki (csoda hogy kibírta egyben az estét), és csapatosan járva rajtaütésszerűen egyeurósokat követeltek a felnőttektől. Utólag kiszámolva 1 euró nem tűnik túl nagy összegnek 10-12 gyerek félórai lekötéséhez.

Ziggy

3. nap

A harmadik nap ismét a családé, de ezúttal (némi gépi segítséggel) magasabbra törünk, mint a Poprádi-tó. Nagy csapat indul ismét, bár nem teljesen egyszerre. Kocsival ismét a csorba-tavi parkolót célozzuk meg, majd elsétálunk a sífelvonóhoz és megvesszük a (nem túl olcsó) jegyeket. A gyerekeknek óriási élmény a libegőzés is, nem mellékesen pedig leküzdünk majdnem 600 méter szintkülönbséget mindenféle hiszti nélkül. A sílift tetején levő menedékháznál erőt gyűjtünk (csak képletesen, mert sörhöz nem jutok) és nekivágunk a 2117 m magas Elülső-Szoliszkó csúcsnak. A haladást egy 4-5 éves gyerek számára igencsak megnehezíti az, hogy szinte minden lépésnél egy testmagasságánál nem sokkal kisebb sziklára kell felmásznia, a standard motivációs tényezők mellett néha szükség van némi nyaktörő nyakban cipelésre. A legvégén pedig a csúcsról halljuk az állandó biztatást a korábban felértektől, így az utolsó lépések már szinte könnyűek.

A csúcson aztán hamarosan mindenki összegyűlik, vidáman beszélgetünk a ragyogó napsütésben, csak Dici alszik egy szikla árnyékában, valami megviselhette előző este. Végül nagy nehezen összeállunk a csúcsfotóhoz is.

Nagyon sokan örülnek, hogy sikerült ilyen magasra feljutniuk, de akadnak olyanok, akiket nem hoz lázba a csúcshódítás, még akkor sem, ha életükben nem voltak ilyen magasan.

A leereszkedéskor aztán ismét szétrázódik kissé a csapat, a síliftre szállás előtt még meguzsonnázunk majd lefelé ereszkedve még egyszer utoljára megcsodáljuk az őszi Tátra-panorámát. Hazafelé gyers megállás a poprádi Tescoban, sajnos a magyarok lerabolták a fekete üveges tátra csájt, így maradnak a pille palackos sörök, be a csomagtartóba. A hazautazás a Szlovák-paradicsom tájain keresztül már eseménytelen de azért elég hosszú, este 9 után érünk haza.

Ziggy