Sörkör 2011

Minden eddigi rekordot megdöntve 22 fősre hízott a csapatunk a 2011-es Sörkörön. A Cefre megszokott (mert már másodjára tettük meg) útvonalának 12-en vágtunk neki, míg az Acél létszáma is 10 emberre duzzadt. Hogy, hogy nem, megint csak jól éreztük magunkat.

BSBK Cefre - szerző: Bubus
"Bubus, b+, de semmilyen kaját nem hoztál magaddal? Nem tudtam, mert nincs izé, hátamzacskóm..."

A reggeli buszban előkerül a BSBK Cefre Szakosztály brigádjelvénye, Szipi pálinkás butykosa. Mivel komoly, a dolgokat nem félvállról vevő szakosztály vagyunk, a nótafa előző este keresett szakosztály-indulót is:

A mű refrénje többször előkerült még a mai napon, ti. “Sallalala héj, sallalala hó, nincs a szesszel semmi baj, csak nélküle hello” - és ezt csak az elkötelezett Sörkörösök értik, a mélyebb jelentésekbe csak ők tudnak igazán alászállani.

Kijelenthetem, hogy a BSBK Cefre Szakosztály alászállt ezekbe a mélyrétegekbe, ennek megfelelően a túrabeszámoló is kellemesen rövid lesz, mert a krónikás emlékei, hát izé, nem 100%osak.

Reggel egy sáros helyen tolongtunk, ahol a busz lerakott minket regisztrálni. Utána mentünk, mendegéltünk, mint megtudtam, a legrövidebb úton (de a legnagyobb arccal). Különfélei okokból csak 7 sört fogyasztottunk, node előtte és utána a buszos pálinka, ugye. Jól fogyott még Jenő sült kolbásza is, bár lehetett volna némileg puhább és szaftosabb. A csokimikulásokat, a mogyorót és drazsét már csak muszájból ettük meg. Köszönet érte a málhahordóknak, hogy etettek egész nap. A magam részéről már a célkocsmában bealudtam (köszönet érte Zsoltinak, hogy nem hagyott lemaradni a buszról). Másnap egy extra nagy, barna kelgyóval sikerült elbúcsoznom a 2011es Sörkörtől.

BSBK Acél- szerző: Rugó Peti

Első ízben szerveztünk buszos kirándulást a sörkörre, így szépen felduzzadt a nevezők száma. Az Acél csapatát is két 5-5 fős egységre kellett bontani, így lett „BSBK Vic” és csak „tory”. Mint a névből is kitűnik ezúttal ismét a győzelemre törtünk. A szokásos „győztes” útvonalat terveztem. Az Astrid és Cefre csapatok ezúttal is külön utakon jártak, de erről már Bubus írt veretes beszámolót…

Kellemes késő őszi időben 9-en szálltunk le a buszról, Gyuszi sógorral és családjával a helyszínen találkoztunk. Bár az lehet, hogy a rozsályi és Vásárhelyi desztillátumok tették még kellemesebbé az érkezést. Mivel azonban a rajt késett és a nyitósörünket se kaptuk meg, így a kocsma előtt tovább melegítettünk.

 10 után jóval vertük be az első sört, de indulni még mindig nem lehetett, bizonyára fenn vacakoltak valamit. (A nagyszámú és nagyszájú cefre mennyiséggel nem kalkuláltak…) Így dupla nyitósörrel indítottunk, Apa kezdődik!!! Jól kezdődik!

Jó tempóban haladtunk fel Dobogókőre, némi sár és holmi emelkedő sem állhatta utunkat. Majd újra találkoztunk a csehszlovák konyha remekeivel, mondhatni bazsantoltunk vagyis bazsant toltunk. Lefelé némi kocogás is belefért, majd a pszentkereszti kocsmában némi bonyodalmak kezdődtek a sörelosztással, de hamar úrrá lettünk rajta. Igaz ez később is visszatért:

 Továbbra is jó tempóban haladtunk Szántóig, ahol újabb bonyodalom adódott, ottmaradtak a papírok… Ez a kombinált túra veszélye, ha sietsz és sörözöl (no jó volt pálinka is) becsúszhat némi gikszer. Visszafutottam a papírokért, megbeszélve hogy a következő ellenőrző pontnál megvárnak. Végül egyszerre futottunk be, mert a többiek eltévedtek… Így sikerült némi késést összehozni, de továbbra is jó tempót diktáltunk. Belefért némi szarakodás itt-ott, igaz erről a fotót leszedtük… Szentlélekről visszafelé megint kicsit sötétbe borult a táj meg a sporik, de volt fejlámpa.

Este 5 után érkeztünk be a célba, de a kései indulás miatt jóváírtak némi időt, meg levontak két sört, így 30 ponttal zártunk (10 sör, 22 bakancspont, 28km), ami egyébként a 2007-es győztes pontszámunk, igaz akkor csak 8 sört ittunk, de nem vontak le pontot. Persze látszik miben tudunk fejlődni… Ez az eredmény ezúttal 4.-5. helyezést ért, az ikercsapatnak.

A célban a szokásos szanitár sör, némi szilárd állapotú kalória, s már robogtunk is hazafelé a buszon. Az úton mindenki úgy mulatott ahogy tanulta:

Pesten kiraktuk a városiakat, majd a Hétvezérnél az agri kulturáltat. Hja itt még összefutottunk egy barátságos női kézilabdacsapattal, csak az volt a baj, hogy nem akartak Debrecenbe jönni bulizni, no meg hogy az újonc korosztályban indultak…
Külön köszönet Jenőnek a menüért és busz szervezéséért, Zsigának a csapat szervezésért, meg mindenkinek aki jelenlétével emelte a hangulatot és rontotta a levegőt… 


További képek a "túráról"