Már tavaly decemberben tervbe vettük, hogy idén is jó lenne egy hótalpas túrát megejteni. Most, hogy a tél vége közeledett, megragadtuk az utolsó alkalmak egyikét. Szakértőink lavinahelyzetre hivatkozva lebeszéltek minket a magasabb hegyekről, még az Alacsony-Tátrát sem ajánlották. Így maradt három célpont a Bihar-hegységben: Nagy-Bihar, Vigyázó, vagy a nem túl ismert Tatár-hegy. Némi tanakodás után a legkönnyebb, leghamarabb elérhető Tatár-hegy mellett döntöttünk. Így elég elindulni 6 órakor, 9-kor már felfelé mehetünk, könnyed 6 órás túra, 3-kor már hazafelé tartunk, akár egy Félix fürdői megállóval. Ezek voltak a tervek.
Az idő egészen érdekes volt, mindenhol szép, napos, csak amint Pietrosa közelébe értünk. láttuk meg a felhőket. Az autót leparkoltuk a volt kőbányában, és öltözködés és Beherovkázás után elindultunk. Ekkor jöttünk rá az első kellemetlen meglepetésre: pálinkát nem hozott senki, mindenki azt gondolta, hogy a másiknál úgyis lesz. 0-1 fok körüli idő, lassú olvadás. A térkép és a GPS segítségével megállapítottuk, hogy „jobbra kell menni”. Az első szimpatikus vízmosáson el is indultunk felfelé, ami, mint kiderült, egy részben befagyott, behavazott patak volt.
Az út meredek, kb. 1-1,5 m olvadó szűz hó mindenhol. A hótalpakat hamart felvettük, de azzal együtt is időnként eltűnt valakinek a lába csípőig. Mentünk felfelé, majd megállapítottuk, hogy majd kicsit „balra kell menni”. Völgy-gerinc, úttalan utak. Kezdtük gyanítani, hogy ezt a Tatár-hegyet valami gonosz tréfából javasolta F. Zoli. Bár a hótalpát kölcsönadta, azaz vagy attól is szabadulni akart, vagy feltételezte, hogy valószínűleg legalább a földi maradványaink hazatalálnak.
Hol teljes köd, hol kisütő nap, hol heves havazás. Az ember sosem tudta, éppen mit hagyjon magán. Végül szinte toronyiránt megleltük a csúcsunkat, kijöttünk a fák közül is. A csúcson elfogyasztottuk a Ziggy sporttárs által hozott bort (mivel a 12 éves farsangi jamaikai rumnak már vége lett), sok kilátásban nem volt részünk, ellenben egyre hidegebb lett. Most volt kb. délután 3 óra, kiszámoltuk, hogy közel 1km/h sebességet tudtunk abszolválni…
Lefelé úgy döntöttünk, hogy a La Mama-ban megpihenünk, azaz a legmeredekebb északi vízmosásban ereszkedünk le hirtelen 700 métert. A hó továbbra is lágy, latyakos volt, a hótalp 20-30 centit süllyedt alapból. Kivétel, ahol a kisebb lavinák miatt már összetorlódott. Ziggy egyre inkább lemaradozott, sőt időnként egész furcsa pózokban láttuk, volt hogy fejjel lefele próbálkozott szintet veszíteni. Ekkor éreztük, hogy valami elszakadt. Először csak a kölcsön hótalp orrán a gumipánt. Aztán Ziggyben is valami. Le mertem volna esküdni, hogy Kovács Trankiliti Ziggy magában szitkozódik… Mikor kiértünk az útra, meg is érlelődött benne a gondolat: semmilyen hótalpat nem vesz, és legalább 2 év kell neki, hogy elfelejtse, milyen az erdők között az 50 fokos lejtőn hótalppal a beszakadó patakon járni.
Végül a La Mama is meglett, szerencsére nyitva is volt. Sajnos a régi vendéglátónk, a volt tulajdonos előző évben meghalt, így egy barátnője viszi tovább a panziót. Sört és teát kaptunk, majd 5 gyors kilométer az úton és visszakaptuk az autónkat. Este 6 óra. Még szerencse, hogy a legrövidebb túrát választottuk.
Jó volt, szép volt, elég volt. Kellemes meglepetésként a közért nyitva volt Pietrosánban, így barna Silva, Ciuc és Ursus premium sörökkel gazdagodva indultunk haza. A gazdagság nem tartott sokáig, már Félix fürdő környékén a kiadás oldalra került a sörök jelentős része, de a kitartóbbak Derecskéig is elvitték a maradékot.”
Táv: 16km
Szint: 960m
Hómélység: 1,5m
Szerző: Bali
Hol teljes köd, hol kisütő nap, hol heves havazás. Az ember sosem tudta, éppen mit hagyjon magán. Végül szinte toronyiránt megleltük a csúcsunkat, kijöttünk a fák közül is. A csúcson elfogyasztottuk a Ziggy sporttárs által hozott bort (mivel a 12 éves farsangi jamaikai rumnak már vége lett), sok kilátásban nem volt részünk, ellenben egyre hidegebb lett. Most volt kb. délután 3 óra, kiszámoltuk, hogy közel 1km/h sebességet tudtunk abszolválni…
Lefelé úgy döntöttünk, hogy a La Mama-ban megpihenünk, azaz a legmeredekebb északi vízmosásban ereszkedünk le hirtelen 700 métert. A hó továbbra is lágy, latyakos volt, a hótalp 20-30 centit süllyedt alapból. Kivétel, ahol a kisebb lavinák miatt már összetorlódott. Ziggy egyre inkább lemaradozott, sőt időnként egész furcsa pózokban láttuk, volt hogy fejjel lefele próbálkozott szintet veszíteni. Ekkor éreztük, hogy valami elszakadt. Először csak a kölcsön hótalp orrán a gumipánt. Aztán Ziggyben is valami. Le mertem volna esküdni, hogy Kovács Trankiliti Ziggy magában szitkozódik… Mikor kiértünk az útra, meg is érlelődött benne a gondolat: semmilyen hótalpat nem vesz, és legalább 2 év kell neki, hogy elfelejtse, milyen az erdők között az 50 fokos lejtőn hótalppal a beszakadó patakon járni.
Végül a La Mama is meglett, szerencsére nyitva is volt. Sajnos a régi vendéglátónk, a volt tulajdonos előző évben meghalt, így egy barátnője viszi tovább a panziót. Sört és teát kaptunk, majd 5 gyors kilométer az úton és visszakaptuk az autónkat. Este 6 óra. Még szerencse, hogy a legrövidebb túrát választottuk.
Jó volt, szép volt, elég volt. Kellemes meglepetésként a közért nyitva volt Pietrosánban, így barna Silva, Ciuc és Ursus premium sörökkel gazdagodva indultunk haza. A gazdagság nem tartott sokáig, már Félix fürdő környékén a kiadás oldalra került a sörök jelentős része, de a kitartóbbak Derecskéig is elvitték a maradékot.”
Táv: 16km
Szint: 960m
Hómélység: 1,5m
Szerző: Bali
További képek a túráról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése