Hosszas előkészületek után végül úgy döntöttünk, hogy 1 napos kirándulásra megyünk a Bihar-hegységbe. Reggel negyed hatkor érkezett értem Szipi, majd Rugót felvéve félkor a Csillag utcából ébresztettük Lehelt. Gyorsan szedelőzködött, így hatra elhagytuk a várost. Némi tankolás és keréknyomás után hasítottunk a hegyek felé. 9 után nem sokkal hagytuk el Vasaskőfalvát, ahol már a sofőrnek is tankolnia kellett... Kicsit vidámabban fordultunk be az Aló-völgybe, s szerencsére nem fel. Igaz ez nem az út minősége, hanem a gépünk és vezérünk rátermettségének volt köszönhető. Azért, hogy ne nagyon aggódjunk fogyott a pálinka, el előszőr a rafinált törköly, majd sorban a többiek. A kökény karcos volt, a meggy aromás, a szőlő muskotályos. A szemerkélő eső tovább szárította torkunkat, már-már egy régi Muzsla túra kezdett körvonalazódni...Kb félórányi zötykölődés után megérkeztünk a pionír táborhoz, ahol Lehel nosztalgikus beszámolóját hallhattuk, hogyan nem beszélgetett gyerekkorában a román táborlakókkal, majd jól elvégezte dolgát. Hosszas pakolás után gyalog indultunk tovább felfelé a völgyön. Útitársunknak szegődött 3 kutya, ami szintén szép hagyomány errefelé. Egyre romló minőségü dózerúton haladtunk, majd egy éles jobbkanyarnál balra fordulva meredek kaptatóba kezdtünk. Újabb fél óra után értünk az elágazáshoz, egyenesen a Nagy-Pheaton, balra Biharfüred. Előre mentünk a vízesés felé. Közben térdig gázoltunk a szalamandrában....
A Nagy-Pheaton vízesés részben fagyott volt, részben csordogált lefelé a víz róla. Boncsér Zoli képein kicsit másképp nézett ki a nyári napfényben, de azért így is imponzás volt.
A vízesés mellett kicsit benéztem egy barlangba, száraz volt, no meg keskeny, de ahogy bentebb értem mintha fény szűrödött volna át rajta. Többnyelvű tábla jelezte, hogy innen csak tapasztalt túrázók folytassák az utat, lévén veszélyes terep következik. Még a kutyák is vonyítottak, elszállni látszott az esély, hogy együtt ebédeljünk...Így is volt az út sziklássá vált, láncok segítették a továbbhaladást, a kutyák meg elmaradoztak, mi pedig egy nagyobb sziklán fogyasztottuk el a szendvicseinket négyesben. Szép volt a kilátás a völgyre, bár a gerincen sorakoztak a felhők.
Újabb láncos szakaszok következtek, s bár akut vészhelyzet nem volt, egy szép nyári napsütésben bizonyára kellemesebben éreztük volna magunkat.
Ahogy egyre emelkedtünk sűrűsödött a köd, s mire elértük a gerincet már igazán nem sokat láttunk. Leginkább csak egymást, ha nem álltunk messze. Sajnos így a tisztásra kiérve nem tudtunk gyönyörködni a környező csúcsokban. A gerincpálinka elfogyasztása után a visszaút megtalálása okozott némi nehézséget. Szerencsére nálunk volt a GPS, Bali pedig feltöltötte a túratérképet, így a ködben bolyongva, visszataláltunk az ösvényre. Innen már csak egyszer tévedtünk el, máshol viszonylag jól jelzett volt az út. Lefelé gyorsabban haladtunk, bár meredek volt az ösvény láncokkal nem találkoztunk. Egy hurkot csinálva végig a kék háromszögön értünk vissza a kereszteződéshez, majd innen a már bejárt úton haladtunk. Néhol az avar alatt alattomos jég volt, Lehelt leszúrt egy rittbergert, majd teszteltük a sebességünket, ami 6 km/h-nál nem volt gyorsabb, némi aggodalmat keltve a következő heti sörkörre tekintve. Azért így is hamar elértük az autót, ahol átöltöztünk, bepakoltunk. Visszafelé egy kellemes pizzát fogysztottunk Belényesen. Enyhén robotisztikus mozgásunknál csak az olasz rendszámú német autóból dübörgő oláh zene volt furcsább. Kilenckor már mindenki otthon borogatta a térdét, no meg a poharát.
Táv: 14.5km
Szint: 1000m
Menetidő: 7 óra
Résztvevők: Szipi, Lehel, Rugó Peti
További képek a túráról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése