A terv:
Podbanske indulással a Csendes (Ticha) völgyön át a Kasprowy csúcsnál érjük el a lengyel határt, majd leereszkedünk a Murowaniec házba. Másnap a Zawrat hágóig felkapaszkodás, majd a Sasok útján az Öt tavi házhoz le, majd át a Morskie Oko házig. Harmadnap a Tengerszem (Rysy) csúcs megmászása, visszaereszkedés Csorba-tóra.
1. nap, amikor Kopasz voltam
Az első napi terv viszonylag könnyen teljesíthetőnek ígérkezett, lévén a térképen 6 óra 50 perces menetidőt számoltunk és a tapasztalatok alapján ebből még faragni is lehet. Így viszonylag emberi indulást terveztünk. Amikor Rugó felvett épp hajnalodott. Bence Pestről kicsit később indult, viszont korábban érkezett, így mire a csorba-tói randevúra 10-kor befutottunk már megvette az útravalót. Némi átpakolás után még visszaültünk az autóba és negyed óra múlva már Podbanske parkolójában voltunk (950m). Megittuk a startsört (lévén a sör-körre is edzettünk), majd a maradékot bepakoltuk. Rugó a hátizsákjára kívülről rögzítette, ami miatt nemsokára újabb söröket kellett innunk, lévén nem bírtak a helyükön maradni. A Csendes-völgy nem tartozik a legizgalmasabb völgyek közé, Podbansket elhagyva még pár csúnya hotelt tudtunk magunk mögött, majd bicikliúton kapaszkodtunk felfelé előbb északnak, majd kicsit kelet felé.
Kényelmesen lehetett beszélgetni és fogyasztani az otthoni és a Bence által vásárolt terményeket. Jobbra a Krivan csúcsosodott, balra a Liptói-havasok. Némi érdekességet a medvékről szóló táblák jelentettek, valamint egy cseh pár aki a medvét nézni akart itt, de persze nem láttunk effélét. Úgy három órát mentünk így, amikor elértük a Kasprowy csúcs felé tartó keresztutat (1265m). Innen rendesen emelkedtünk, a csodás őszi napsütés, a hátizsák és a sörök hatására rendesen csorgott rólunk a víz. A csúcsot (1985m) újabb 2 óra alatt értük el, kezdetben kisebb hófoltokon mentünk át, majd a csúcsot és az északi oldalt összefüggő havas-jeges réteg borította.
A csúcssör-pálinka elfogyasztása után leereszkedtünk a Murowaniec házba (1500m). Nagyon kellemes, tiszta 6 fős szobát kaptunk, s mivel elsőként érkeztünk az emeletes ágyak alsó szintjeit el is foglaltuk. Nem sokkal később egy pár érkezett, majd egy kicsit befelé forduló újabb lengyel, akivel viszont én csak másnap találkoztam (emlékezést érdemlően). A technikai kütyükkel (GPS, pulzusmérő óra) való foglalatoskodás és a szoba belakása után vacsi, káposzta leves bordával, utána káposztás hús, okocim, pálinka a Pákh pincészettől (itt jegyzem meg, hogy természetesen volt nálunk vásárhelyi-féle is, korábban, de ekkor már nem). Közben hosszas beszélgetés gyakorlatilag mindenkivel az étkező azon részén. 3 magyar srácot is találtunk, de jellemzően lengyel párok voltak Katowiceből. Sajnos nemigen ittak a pálinkánkból, így a némi zavar támad ezek felidézésében.................minden esetre hajnalban nagyon nyomta a fejemet egy papucs, így inkább visszafeküdtem az ágyra. Hogy a sok pont alatt mi történt?
Táv: 20km
Szint: 1025m
Idő: 6 óra, napos
Peti
2. nap: Sasok útja messziről…
A fenti ……………… rész miatt, bizony nem tudtunk hamar elindulni. Reggel a szimpatikusabb (toleránsabb?) lengyel párocska nyitotta a sort: fél 6-ra állították be az órájukat, de az éjszakai megrázkódtatások miatt 6 óra előtt nem keltek fel. A kevésbé szimpatikus (értsd: nekünk valami miatt nem is köszönő) lengyel srác olyan 8-ig húzta, mi csak ezt követően bírtuk összeszedni magunkat. A reggeli zuhany és egy gazdag reggeli segített abban, hogy állapotunkat menetkésznek nyílváníthassuk.
Gyors fotó a ház előtt és már úton is voltunk úgy 10 óra felé. Az első fél óra csendes andalgással telt, a szobatárs lengyel párocskával is összefutottunk, ők már visszafelé tartottak. Egy röpke „excuse me for the night, I was completely drunk” után hamarosan kiértünk a Gasienicai Fekete tó partjára. Az út a tó partján folytatódott, majd hamarosan megpillantottuk a Zawrat hágót (2200 m).
Az andalgás kemény kapaszkodásba csapott át, és ekkor fordult meg először a fejemben, hogy miért is hagytam (már megint) otthon a három éve jó drágán megvett, és azóta sem használt hágóvasamat. Bizony itt lehetett volna amortizálni…Erős botozás mellett jó ütemben haladtunk felfelé (legalább is szerintem), persze a Szentkirályi brothers mindig előttem volt…Segítette a helyzetemet, hogy ezúttal hoztam fényképezőt, így fényképezést álcázva is többször tudtam szusszanni egyet-egyet.
A Zawrat hágó tetején az Öt-tó kitáruló panorámáját élvezve többen is pihenték a felkapaszodásuknak fáradalmait. Ekkor jött Péter (nagyszerű?) ötlete, hogy próbáljuk ki a Sasok-útját (ami itt kezdődik, ráadásul pont itt van a legdurvább szakasza…). Én, a túraszakosztály konzervatívabb szárnyát képviselve (másik frakciótag: Szipi, a pálinka producer), azonnal mondtam, hogy én inkább csak a völgyön keresztül vezető útról szeretném követni a produkciót. Rugó egy kicsit hezitált, aztán velem tartott, Pétert meg elengendtük egyedül, egy randit beszélve meg az Öt-tó turistaházban.
A Zawrat hágó után jól esett ez a lazább szakasz, amelyet gyönyörű látvány kísért. Balra a Sasok-útja ormai, balra pedig sorra bukkantak elő a kisebb-nagyobb tengerszemek hócsipkével szegélyezett hegyláncokkal határolva.
Olyan 3 óra körül értünk a turistaházba, Péter 10 perccel utánunk. Egy fél órás mászás után belátta, hogy a Sasok-útja nem biztos, hogy „másnapra” való…
A szokásos sör után folytattuk utunkat a Morskie Oko házig. A szomszéd völgybe való átkelés kb. másfél órát igényelt. Csodálkozásomra előttünk haladt egy lengyel pár kb 4 éves gyermekével, aki egész jó ütemben gyalogolt, kapaszkodott, no meg csúszkált a hófoltokon. Példakép.
Sötétedésre értünk aznapi szálláshelyünkre, szolid (értsd: pálinkamentes) vacsora után már fél 9-kor elnyomott minket az álom.
Táv: 15km
Szint: 1000m
Idő: 8 óra, jórészt felhős
Bence
3. nap, amikor visszatérünk a napfényes fiatal országba, ahol még mindig óccsó a sör
Bencét és Rugót valóban hamar elnyomta az álom, amiből kánonban való horkolás kerekedett, de legalább törlesztettek valamit az előző estéért.
Kora reggeli indulást akartunk, lévén hosszú utat néztünk ki. Az előzetes tervekkel ellentétben nem a Tengerszem (Rysy) csúcson, hanem egy alacsonyabb hágón a Chalubinszki-kapun (2019m) való visszatérést szavaztunk meg. Kicsit keménynek nézett ki az északi oldal, havas, jeges, meredek, így a Sasok útja mellé ez is jövőben megvalósítandó terv maradt.
Mivel a konyha csak 10-kor nyitott, így az otthonról maradt maradékból reggeliztünk, szerencsére bőven volt, bár kicsit érdekes volt a csokit füstölt sajttal és jó reggelt keksszel vegyíteni, majd desszertként cikk almát csócsálni. 7-kor már úton voltunk, szépen emelkedtünk az oldalban, irigykedő pillantásokat vetve a völgy déli oldalára, ahová már odasütött a nap. A gerincre már egész meredeken másztunk.
Nagyobb hasznát vettük volna a hágóvasaknak, mint az Araráton, de kb 2 óra alatt feljutottunk a hágóra, ami egyben a határ is. Idáig elvileg volt jelzés, valahol a hó alatt, innen viszont jó 1 óráig magunknak kellett megtalálni az utat. Elég meredeken süllyedtünk, de az oldalban elolvadt a hó, csak lentebb ahová délben se süt be a nap maradt meg a hó, sőt a Felső-Szmrecsini tó be is volt fagyva. Kicsit bóklásztunk a hóban, után eltévedtünk a törpefenyvesben, de végül kiértünk az alsó tó túlsó partjára, ahol ismét jelzett út volt, és még a nap is feljött (10 órakor).
Innen már könnyen szaladtunk le a Koprova völgyön a Podbanskeig, kényelmes tempóban is 3 óra alatt. Elhaladtunk pár vízesés mellett, majd a Krivan impozáns tömbje alatt. Mivel jóval a térképen írtnál gyorsabbak voltunk bőven jutott idő fényképezkedni, ebédelni. A kiváló kirándulást és ebédet persze egy jó Zlaty Bazanttal zártam le, s mivel a többiek vezettek így nem ihattak ezért még eggyel…
Táv: 25km
Szint: 600m
Idő: 6 óra, Felvidéken napos, Lengyelországban árnyékos
Peti
További képek a túráról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése