1. nap
Debrecen- Carnic ház (1005m)- Gentiana ház (1670m)
Szokásos tempóban indultunk, a reggel öt órás indulást még előző nap fél hatra alkudtam, ami azt jelenti, hogy ha Bali jön értem elég 5.25-kor kelni....Mire összeszedtük Pistit és Gábort fél hét is elmúlt. Átrobogtunk a határon, a szokásos pénzváltás és matricavásárlás után Belényesig jutottunk, ahol feltöltöttük a készleteket. Ezután kicsit lassultunk, lévén az útminőség, a forgalom és a kiválasztás is ellenünk dolgozott. Jellemzően kanyargós fos úton nagy nehezen megelőzünk egy böhöm teherautót, majd rögtön megállunk sárgázni, mindezt vagy 200km-n át. Délutánra járt mire Hátszegre befutottunk, és nagy nehezen találtunk valami étkező helyet. Rendeltünk valami diétásat (pizza, barna sör), s röpültünk is tovább. Végül fél három körül (8 órás út után) érkeztünk meg a Carnic házhoz, ami egész szépen kiépült mióta nem jártunk erre. A parkolójegy, a belépő és térképvásárlás után még némi pakolgatás, szarakodás (és ilyenkor nincs velünk Szipi...) és már indultunk felfelé. Rögtön a ház után kb. 10 perc sétányira lefordultunk az útról és megnéztük a Lolaia vízesést.
Bali spori rögtön duzzasztott is rajta keveset (a 61-es képen mindenki kitalálhatja mi folyik). Ezután visszatérve a dózerútra szépen haladtunk felfelé, megcsodáltuk a völgyeket átvágó vízgyűjtő rendszert, ami sokkal barátságosabbnak tűnt, mint 7 éve amikor csak épülő-rohadó szakaszában volt. Majd egy keresztes viperával kereszteztük az utunkat, némi izgalmat kiváltva, különösen mikor megtudtam, hogy mi a fsz ez a kis fos.
Ezután válaszúthoz értünk a Pietrele menedékház jobbra (sör), Gentiana ház balra (ágy). Először balra indultunk, majd rögtön az első kereszteződésnél visszavágtuk jobbra, így negyed óra múlva meg is kaptuk a megérdemelt sörünket. Innen még 3/4 óra és 200m szint várt ránk, ami gyorsan elszaladt az emberi faj elkorcsosulást taglaló eszmecsere hevében...Úgy fél 7 körül értünk fel, ahol Lajos bácsi és milliárdnyi szúnyog fogadott. Az egész út alatt 700m-t emelkedtünk, kb. 7km-n át. A Gentiana ház hatalmas változásokon ment át, lehetett kapni sört és volt fűtés, ami 7 éve még elképzelhetetlennek tűnt. A fűtésre volt is szükség, lévén az egész napi napsütés után estére kicsit lement a hőmérséklet. Persze mi nem bíztunk csak a ház fűtési rendszerében előkerült az otthoni csemege. Hosszas találgatás után (szilva, körte) végül telefonos segítséget kértünk, mire kiderült, hogy ez a "nem életem pálinkája alma". Nyugodtan feküdtünk le....
2. nap
Gentiana ház- Rossz völgy- Tapului csúcs- Papusa csúcs- Peleaga csúcs- Bukura tó- Gentiana ház
A nyugodt alvás izgalmas ébredés követte, alhasi tájon. Szipit idéző sprinteket követően valóban diéta (majd persze gyomorfertőtlenítés) várt rám. Ettől eltekintve kényelmesen szedelőzgettünk, majd 8 után nekiindultunk. Balival közös hátizsákba tettük az aznapi felszerelés, némi sört (inkább keveset). Gábor és Pisti is felpakoltak. A háztól kissé lefelé indulva nehezen látható helyen vág át a patakon a kék +, szerencsére Lajos bácsi lejött velünk és megmutatta a beszállást, innen fenyőerdőn át kereszteztük a gerincet és jutottunk eggyel keletebbi völgybe a Rossz völgybe (valea Rea). Nagyon szép és lényegesen ritkábban járt út, így gyakorlatilag túránk első felében senkivel se találkoztunk, én egyáltalán nem nevezném ezt rossznak. A fenyőerdőből kiérve a törpefenyvesen szenvedtük magunkat át, majd még feljebb elmentünk a völgyfőben található tengerszemek mellett...pazar
Kikapaszkodtunk egészen a völgyből 2270m-ig, néhol még virágzott a havas szépe (rododendron), és pár hófolt is akadt, de azért az idő erősen nyárközepi volt.
Majd beereszkedtünk a Gales tó völgyébe, újabb 3 csodás tó mellett elhaladva végül nem mentünk le egészen a Gales tóig, hanem visszafordultunk a Tapului csúcsra. A Portile Inchise (Zárt Kapuk) részt kihagytuk, kicsit bizarrnak tűnt lentről. A Tapului csúcsról a Retyezát 2. legmagasabb csúcsára a Papusára másztunk (2508m), néhol drótkötéllel biztosított szakaszon, kellemesen meredeken.
Itt már szisszentek a csúcssörök és készültek a csúcsfotók. És találkoztunk emberekkel is. Némi pihenés után az 1 órányira levő, de csak 1m-rel magasabb Peleaga csúcsra másztunk(2509m). Itt már bőven voltunk, a román zászlóval folyó fotózkodások közepette lemenekültünk a csúcsról. Lentebb egy mormota csapatot figyeltünk, majd Bukura tó irányába nagyszerű forrást találtunk, ezen még Bali se melegített sokat, volt is vagy 5 fokos. Feltöltöttük a vízkészleteket, de közben sörre vágytunk. A tónál nagy volt a nyüzsi és a Gentiana házból kiindulva reméltünk sört is kapunk, de csalódnunk kellett. Azért kellemesen belemerültünk a vízbe, pedig ez se volt sokkal melegebb (úgy 10 fok). Némi diákcsemege és csoki után nehezen indultunk útnak, bár innen már hazafelé vezetett. Még kikapaszkodtunk a tó feletti nyeregbe majd 2 óra múlva már a háznál voltunk. Sajnos pontos GPS adatokra várni kell, amíg vagy sporttársunk elolvassa a használati útmutatót, vagy újra lejárjuk az utat. Térkép alapján úgy 1700m szintet tettünk meg kb 20km-n át, és alaposan elfáradtunk, nem sokkal napnyugta előtt értük be. Este gombaleves, spagetteria, maradék pálinka és a cukornád virága öntötte belénk az erőt, közben szúnyogok szívták magashegyi vérünket. Új barátra tettünk szert Bartók Bélára, aki korántsem a zeneművészetben mindinkább a cefrénk pusztításában jeleskedett. Ez a piackutatók rákfenéje... Ismerte a lórumjátékot, de 8 partival, de a maradék kettőt Zsolóhoz hasonlóan ő is elfelejtette...(érdekes leírását a játéknak itt találtam: http://www.magyarokboltja.hu/tartalom/kartyaszabaly.htm#lorum)
3. nap
Gentiana ház- Pietrele ház- Stanisoara völgy- Retyezát csúcs- Lolája gerinc- Carnic ház- Debrecen
A szokások reggeli szertartás után összepakoltuk a cókmókjainkat, készítettünk egy búcsúfotót a ház gondnokával, Lajos bácsival.
Majd lefelé indultunk. A Pietrele háznál hagytuk a csomagjainkat javát, majd a Stanisoara völgyön indultunk felfelé. Az út kellemes fenyőerdőben friss patak mellett vezetett, kellemes csobogókkal színesítve.
2-3 órába telt mire a lovakat üldözve elértük a 2000m-en lévő tavat, ahol kicsit kiszellőztettük elaggott zokniinkat. Innen jobbra meredeken vezetett az út, de előtte jó időt eltöltöttünk forrás keresésével. Végül be kellett érnünk egy kevésbé posványos, lószartól kicsit távolabbi víznyerő hellyel. Inkább a sörkészleteinkben bíztunk, amit az előző napihoz képest jobban terveztünk. Alaposan folyt rólunk a víz mire elértük a Retyezát alatti nyerget, bár ebben közrejátszott, hogy kicsit eleredt az eső. A csúcsra kikapaszkodva azért már újra jó idő várt ránk, meg pár túratárs. Itt ismét bebizonyosodott, hogy mindenhol értenek magyarul, kisebb szépséghiba, hogy előtte pár megjegyzés elcsattant. Azért nyomott rólunk egy fotót, igaz nem a Bali gépével.
Visszafelé a gerincen jöttünk, ami ugyan szintén nagyon látványos, viszont nagyon sziklás, térdkoptató. Szinte megváltás volt a törpefenyvesbe visszaérni (no jó azért mégse...), de legalább közeledett a hűs erdő. Mikor végre visszaértünk a kedves patakunkhoz alaposan megmártóztunk, amúgy korzikai módra. Kicsit a térdfájás is abbamaradt, vagy lehet csak egyszerűen mindenünk elfagyott. A pietrele háznál ebédeltünk, a csorba elég silány volt, kicsit túlhígították, a puliszka viszont ehető volt. A csomagjaink is épségben maradtak, így megint teljes cuccal ereszkedtünk. Pár óra alatt elértük az autót. Számításaim szerint kb. 20km-t és fel 1100m, le 1800m szintet tettünk meg ezen a napon. Átöltöztünk, kicsit összekaptuk magunkat, majd többnyelvű, könnyes búcsút vettünk autónk őreitől. Hazafelé gyorsan haladtunk, alig 5 óra alatt megtettük a kicsit több, mint 300km-es utat. Igaz, sok piros lámpánál nem álltunk meg, a helyi szokásoknak megfelelően. Még a Várad előtt elkapott egy jó kis zivatar, de éjfélre már itthon voltunk.
Résztvevők:
Ferenczi István
Noszály Gábor
Bali
Peti
További képek a túráról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése