Bihar sáfránytúra

A Borostyán TZ és a TÁG tradicionális közös szervezésébe kapcsolódott be maroknyi BSBK-s csapatunk, hogy saját szemünkkel csodáljuk meg a kárpáti sáfrányba öltözött Bihart.


Reggel 6 órás indulás a busszal, az út folyamán sok okosságot szívtunk magunkba a hátunk mögül érkező botanikai értekezésekből, volt rá időnk bőven. A weatheronline és az összes időjós oldal megmondta, hogy a nap sütni fog. Igazuk is volt, egy kivétellel, ez a Bihar volt. Mint az Addams family kastélya felett, a Bihar tetején is egészen szürreális módon lógtak a felhők, és amint Biharfüredhez közelítettünk, már megjelentek az esőcseppek is. Amint megérkeztünk, már szakadt. Rövid idő alatt konstatáltuk, hogy a szórványos eső errefelé egész napon át tartó csapadékot jelent, így mindenki felvette a víznek leginkább ellenálló öltözetét.

A csapat két részre szakadt, a gimisek, akik egy könnyebb túrát választottal, és a másik fele, aki bevállalta a nagyobb, nehezebb kört. Állítólag 22-en voltunk ebben a második csapatban, bár ezt nem sikerült megerősíteni egyszer sem, hiába tartottunk népszámlálást 10 percenként. Mindenesetre jó tempóval indultunk fel a nyeregbe, 1 óra alatt a Mezőhavas lábánál voltunk. Sáfrányok jórészt már elvirágoztak, ebből gondolom, hogy az elmúlt hetekben jó idő lehetett, hó is csak kis foltokban maradt. Az eső havas esőbe váltott, de így sem láttuk értelmét a csúcsmászásnak, egyből leindultunk a Nagy Phaeton vízeséshez egy igen meredek hegyoldalon.


Útba ejtettük a Krokodil sziklákat, és lecsúsztunk-másztunk (ki melyik technikát alkalmazta) a vízeséshez. Itt ismét népszámlálás, evés-ivás, természetesen szakadatlan esőben. Ezt követte az út legszebb és legizgalmasabb része, a sziklataréjon való visszamászás, mely kb. 400m és a legmeredekebb részeken láncokkal (meglepően új és jó állapotban lévőkkel) volt biztosítva. További váratlan fordulatként kisütött a nap, így igazán szép utunk volt felfelé a sziklán.


Mivel ketten Pazzsal előre mentünk, így egy kicsit leszakadtunk a csapattól, és amint felértünk, egyből neki is indultunk a Mezőhavasnak toronyiránt. Tavaly télről úgy emlékeztem, hogy van valami ösvény egyenesen fel, és a GPS is jelzett egy „nyomot”. Hát a nyomnak félúton vége szakadt, és a borókás közepén találtuk magunkat.


Eddig főleg felül áztunk, itt most megkaptuk alulról is, mire áttapostunk néhányszáz méter tömör borókáson. Fent nagyon fújt a szél, és már gyülekeztek az igazi fekete felhők Nagy Bihar felett. Így a csúcssör után (a szervezők kedvéért megjegyzem, hogy alkoholmentes kellett hogy legyen, mivel ez egy alkoholmentes túra volt, még ha lett is volna benne alkohol „véletlenül”, nagyon gyorsan lebontottam) lesiettünk Biharfüredre, megvártuk, hogy befusson a teljes csapat, és irány haza. Összesen 17,2km-t 1239m szintemelkedéssel mutatott a nap végén a GPS, a hideg, esős idő ellenére jó kis túra volt!

További képek a túráról