2010. december 30., csütörtök

BOT 2010

December 30-án került sor a Borostyán Túraklub Óévbúcsúztató Túrájára a Biharban, melyen páran újoncok voltunk, de azért hallottunk előre ezt-azt:
- konkrétan hogy 4-kor indulunk a Tesco parkolóból, de ne aggódjunk, nem késünk el
- nem leszünk kevesen, ellenben sokan (azaz vicces a társaság)
- többet fogunk inni mint menni



Első tétel egyből igazolódott, valaki otthon hagyta a fleknit, fél óra késés az indulásban, időközben meg páran elslisszantak a Tescoba (mandarinért?), további negyedóra késés. Természetesen csak a mi buszunkkal volt baj. A busz számunkra rezervált része a földszinti hatszemélyes, ahol állítólag nagyon jól lehet kártyázni, ha az ember le meri venni a kesztyűt. Ugyanis a külső és belső hőmérséklet egészen pontosan megegyezett ezen a tájékon.

Így elsősorban a Zubrovka és a Jäger forgott kézen-közön. Kicsit később azért a sofőr súgott, hogy valamit segít, ha a klímát kikapcsoljuk és a fűtést izzítjuk be helyette. Ekkor már a bátrabbak a kabátot is levették, és a söröket is meg mertük érinteni. Az út cirka 4 óra, hogy hova megyünk, pontosan senki nem tudta (pontosabban én most sem tudom, hogy hol jártunk). Megálló kevés, mint árvaházban a szülői értekezlet. Ennek meg is lett a következménye, Rugó nyitottam meg a Naturaquas üveget használók sorát. Másnak is kellett, de üríteni nem volt egyszerű, a menetszél ellenem dolgozott. Azért a megállóban is jött még, ismét bebizonyosodott az egyenlet: hólyag>0,5 Liter. Szerencsére a megállóban Peti az utolsó pillanatban kiürítette a palackot, jól jön az még. És lőn, használatban volt még érkezés előtt.
Mire megérkeztünk, kellemes szalonspicces hangulatban szálltunk le a buszról. Amit gyorsan konstatáltunk, hogy ez később sem fog enyhülni, a túrázók többségének legfőbb felszerelése az otthonról hozott cefre (többnyire pálinka, rum, vörösbor, pezsgő, sör) volt, amit természetesen illett is megkóstolni. Tekintve, hogy összesen 102-en voltunk, ez kitartott. De a túráról is röviden: sütött a nap. Mentünk, előszór fel, valami kereszthez, aztán meg le.

Aki az útvonalat is tudni szeretné, kérdezze meg a szervezőket. A túra fénypontja a legmagasabb ponton elénekelt himnusz, elfogyasztott pezsgő, és a kiosztott Napló címlapokkal készült fotó volt, természetesen kellően jól szórakoztunk mindegyik programponton.

A lefele út is gyorsan telt, természetesen voltak páran, akik nem érkeztek vissza a buszhoz. Még kb. 1 órát. Így hát mi addig, míg megfáradt túratársunkat a többiek lehozták a hegyről (természetesen a mi buszunkról), addig mi megnéztük a falu kereskedelmi központját, a vegyesboltot. Ez azért megér egy kicsit több misét, bolthoz annyiban hasonlít, hogy venni lehet dolgokat benne. 1 nagy szoba egy cserépkályhával, „lelkes” román boltos kisasszonnyal. Mit lehet kapni: 100-as szeg kilóra, 12 féle sör, tömények, pufulec (a.k.a. kuki), pár konzerv. Mi sört és pufulecet vettünk, oszt jó volt. Este 5 körül indultunk haza, a busz jó tempót nyomott. Az aznapi kb. 4 berúgást feledtetve fél 9-re már el is értem kollegám tejfakasztó bulijába, de az már egy másik történet…

További képek a BSBK Képgalériában
Egy másik beszámoló és még további képek a Bibircs blogon

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése