Férfi sízés: Kolasin, Montenegró

A montenegrói kormány úgy látszik valóban jelentős összegeket invesztál a turizmusba. Épül az autópálya, eddig csak a Podgorica – Kolasin szakasz készült el, de folytatják Szerbia felé. Fejlesztik a sípályákat és a kiszolgáló infrastruktúrát. A pálya melletti szálloda ugyan még nem készült el (2022. decemberre ígérték), de éttermek már készen vannak, rendes síléceket lehet bérelni (igaz hétvégén korán kell menni, hogy ne fogyjanak el), lehet hószán túrára menni, túrázni. A sípályától kb. 10 km-re található Kolasin településen széles választékban vannak szállások, éttermek. A felvonók is épülnek, eddig 3 db modern, gyors 6 üléses szék készült el, emellett egy régi 2 székes és pár húzólift van. A liftekhez nagyon sok különböző vonalvezetésű pályát építettek, zömmel pirosakat. A 4 lift 45km pályát szolgál ki. Érdekes, hogy hóágyúkat, víztározókat nem láttunk. A síterep alja 1400m-en van, így természetes hó volt bőven, minden reggelre szépen leratrakolták. A kevés lift, sok pálya, kevés síző arány miatt délután is maradt használható pálya. 1600m-en a lift aljában kiváló étterem üzemel, emellett 1400m-en is található egy, valamint pár pálya melletti ivó. A helyiek közül sokan csak sétálni, szánkózni, jönnek ki, így az étteremben nehezebben lehetett elférni, mint a lifteknél. A parkolók hétvégén megteltek, de reggelente bőven van hely. A síbérlet, az éttermek, bérlők árai kb. fele a nyugat-európaiaknak, de még a balkáni árakhoz képest is jóval kedvezőbbek.

Kolasin szubjektív beszámoló (2023.02.18-21.)

Tekintve a távolságot és az útviszonyokat ezúttal úgy döntöttünk, hogy repülővel tesszük meg a táv nagy részét. A gép Pestről szombat reggel és kedden délután indul, illetve ugyanígy vissza Podgoricából. A keddtől szombatig opció 3 teljes nap sízést jelent, viszont 4 szabadnapot kell kivenni hozzá, míg a szombattól keddig tartó 2 teljes és 2 fél napot jelent és 2 munkanapot kell offolni. Végül utóbbi mellett döntöttünk. A repjegy egy 20 kilós csomaggal (benne a saját bakival, bakiban Szipi pálinkájával) kb. 22e ft volt oda-vissza (Wizzair). Ehhez jön a két kiváló Skoda Fabia bérlése a reptéren, amibe a 6 kigyúrt spori és csomagjai simán befértek, plusz benzin, biztosítás: kb. 10e ft/fő 4 napra (Surprice, but not unpleasant).

A reggelit még Margit hozta Ferihegyen, de délre már a sípályán voltunk. Bár némi szerencsétlenkedés volt a parkolás során és némi nehézség adódott a síléc bérléskor, de így is jót síztünk a ragyogó napsütésben. Kimaxoltuk a helyi arctól 10 euróért átpasszolt napijegyet… Hiába a Balkán az Balkán, Tito élt, él és élni fog!!!

A nap végén találtunk egy party helyet a pálya szélén (Eko Katun), spontán gin-tonic és sör kiméréssel, zenével. Aprés ski 😉.

Szállást egy kis nyaralóban foglaltunk a Bookingon (Jankovic chalet) Kolasin település szélén. Bár kicsit nehezen találtuk meg, a vendéglátónk, Jankovics néni, nagyon kedves volt, mindent megmutatott. Vacsorázni a város(?) egyik éttermébe a Vodenicába (Vizimalom) mentünk, némi közelharc révén kaptunk asztalt, kaját meg pár üveget a Plantaze pincészetből.

A levezető esti party ezúttal a helyi Balkan pubban maradt el.

Másnap reggel korán (8-kor) indultunk a pályára, hogy jusson rendes síléc. Kibéreltük a cuccot, majd kértünk egy szanitár sört.

9-kor pályanyitásra csak átsétáltunk a lifthez. A síterep alsó részén volt némi felhő, de a csúcson csodálatos volt a panoráma.

Vasárnap se voltak sokan, 11 óra körül, épp ahogy kicsit összesűrűsödtek (2 perc várakozási idő) beültünk reggelizni. A reggeli mellett a helyi lányok arcprofilját elemeztük…

Mire az emberek ebédelni gyűltek, mi már újra a pályán voltunk, s meg se álltunk zárásig. Kivétel Robit, aki rekorddöntés során lyukat ütött a pályába és a lábába. Este egy kis lórummal vigasztalódott rekord gyanús (28 pont) győzelmével (Rekord Robi, csak kiejteni ne kelljen 😉). Vacsi egy jurtaszerű étteremben (Savardak). Kiváló hely, kiváló kacamak 😉.

Hétfőn végképp kevesen voltak. 8 óra körül mi érkeztünk elsőnek a parkolóba. A reggelit ezúttal a pálya nyitás előtt letudtuk az étterem külső asztalainál, nyitásra végeztünk.

Az idő továbbra is remek volt, a pályák szuperek így újabb remek sízést csapattunk. Bár a kedvenc 4-es fekete pályát és az Eko Katunt bezárták, valahogy mégiscsak húztunk pár jó ívet.

Kedden délután 4 órakor indult a gépünk, így a délelőttöt igyekeztünk hasznosan tölteni (már nem tudtunk többet inni). A sípályától 2 óra út a tenger, így megnéztük a budvai óvárost, ettünk egy jó kis grillezett tengeri gyümölcsöt… majd egy fagyit.

Sveti Stefant csak kívülről tudtuk megnézni, ezt Farkas nehezményezte és véleményezte. Kicsit azért megmártóztunk az úgy 12 fokos tengerben.

Úton a reptér felé párat kattintottunk a Skhodrai-tónál.

Így is jó időben érkeztünk, így miután leadtuk a csomagunkat, még volt idő kimenni a reptér elé a napsütésbe egy utolsó niksicit meginni.