A történet 40 évvel
ezelőtt kezdődött, sőt még azelőtt is néhány hónappal,
amikor is egy hétfői műsorszünet, vagy váratlan áramkimaradás, esetleg egy Loki
győzelem és 5 konyak után szüleink romantikus hangulatba kerültek. Ennek
apropóján az idén kerek évfordulót ünneplők szervezhettek túrát. Mivel Bali
spori (vagy ahogy gyérülő halántékáról Bubus
elnevezte: Kopasz) elvitte a nyári túrát, így Robinak maradt egy felkészítő
jellegű kirándulás tervezése. Frissen vásárolt könyve a Gerinctúrák a Kárpátokban lapozgatása közben a Fogarasi- havasokra esett a választása, amit
lelkesen támogattuk lévén ez még kimaradt számunkra. Ahogy azonban telt az idő
egyre késett a konkrét program, így végül magam írtam egy tervezetet. A
nehézséget az adta, hogy egy hosszú gerincről van szó, ezért a túra beszálló és végpontja közötti transzfert valahogy meg
kellett oldani. A kirándulás időpontját pünkösdre tettük, így a 3 napos ünnepet egy péntekkel megtoldva elegendő időnek ígérkezett, hogy leküzdve a távolságot és a román utak okozta nehézségeket jusson
némi idő a hegység szépségeinek betekintésébe is. A sporik közül Bali, Szipi jelezte hogy
csatlakozna, így Robival és velem 4 fős csapattal számoltunk. Az utolsó héten azonban Robi aggodalmaskodott hogy esetleg
nem fog haza érni kedd reggelre és amúgy is zsúfoltak a napjai így végül
lemondta a túrát. A létszám kikerekítésére az isztambuli biciklitúrájából
hazatérő, éppen kitűnő erőállapotban lévő Borsy Laci
jelentkezett. Végül így vágtunk bele a kirándulásba.
2014. június 6., péntek
Nem volt nagy tülekedés autó hozása iránt, így a román utak specialistájára,
az immár 12 éves fehér Skoda Fabiára jutott a sor, hogy elrepítsen bennünket
oda "ahol kék az ég, és fenn süt a nap". Bali és Laci felvétele nem
okozott problémát, Szipi, the agronomist (hja bocs, ilyen szó nincs csak póló, vagy mégis?),
viszont aznap reggel jött busszal Egerből, s mivel valamilyen
megmagyarázhatatlan oknál fogva otthon hagyta a pálinkát így fatert ki kellett
rendelni a buszállomásra, hogy pótolja a hiányzó tételt. Jó időbe telt mire
mindenki megjött és már robogtunk is Derecske irányába. Természetesen nem értük
el a város határát mire hátul sürgés-forgás támadt és már meg is csapta orrom
valami jóféle barackszag, majd szilva. El is értük a berettyóújfalui Agip
kutat, ahol a felesleget már ki is lehetett adni. Nem találjátok ki, de Szipi
rohamozta elsőként a budit, az előző napi jubileumi (10 éves) lecsó csúszott ki
könnyedén. A határon átérve matrica és némi lej vásárlása után Déva felé vettük
az irányt. Laci megnyugtatott, hogy nem számíthatunk útépítésre, nagyon jól
haladtak erre biciklivel úgy egy hónapja. Ennek ellenére lépten nyomon félsávos
lezárások voltak, jelzőlámpával. Isten látja lelkem, az első 40-nél megálltam,
de végül csak elszakadt a cérna és egy temesvári autó mögött át- át csúsztam
néhány piroson. Kínszenvedésünk Déva előtt ért végett, ahol kezdődött az
autópálya. Innen, egy Szeben előtti 15km-es szakasztól eltekintve, jól lehetett
haladni. Így is a tervezettnél később értünk Viktóriavárosba, ahol pár sör,
térkép beszerzése után sikertelenül kerestünk valamilyen járművet amivel a
Szombatfalvi völgy bejáratához vitethettük volna magunkat. Így saját géppel,
váltott sofőrrel oldottuk meg a dolgot. Az eredeti sofőr hátra ült relaxálni...
Véglegesen a Királynő Virágai (Floarea Reginei) nevű panzió és pisztráng tenyészet
mellett parkoltunk le (750m). Természetesen megkóstoltuk a hely
specialitását, roston pisztráng paraszt krumplival, barna sörrel (Silva). Este 8
óra lett mire úgy láttuk nem halasztható az aznapi túra, így nekiindultunk.
Szerencsére az aznapi penzum csak 2 óra volt a Szombatfalvi menedékházig (1400m), és még pálinkánk is maradt. Este 10-re meg is érkeztünk. Némi
folyadék pótlás, kis lorum és már horpasztottunk is a 4 fős szobában. Verseny
megint indult a "ki alszik el hamarabb" címért, aki vesztett
hallgathatta a többiek horkolását.
Kellemesen ébredtünk, bár az éjszaka medve járt a háznál, ugattak a kutyák, a gazda is lármázott. Benn is volt némi medveszag, meg lárma, de csak az elvárható mértékben (azért egy pár füldugó beszerzése nem biztos, hogy nem megtérülő beruházás) . Azért jobb volt kiülni a napra, kivittük a cuccokat, reggeliztünk. 10 óra lett mire végül összeszedtük magunkat és elindultunk. A terv szerint a gerincre kimászunk, majd kelet felé haladva a sorra jövő csúcsokon át a Vistea csúcson hagyva a zsákot a Moldován csúcsra mászunk. Innen a főgerincre visszatérve a Podrag házig, esetleg mivel az aktuális infók szerint ez valszeg zárva van a Tornyok házig mennénk. Ez hozzávetőlegesen 10 órányi út. Mi azonban nem haladtunk gyorsan, nagy zsákjainkat cipelve. A gerincre felfelé nehezen találtuk a jelzést, leginkább torony iránt haladva mentünk.
Június 8., vasárnap
Napsütéses reggelre ébredtünk (volna, ha aludtunk volna). Szépen látszott felettünk a csúcs és a mellékgerinc. A reggeli és a reggeli kis, nagy és sok dolog (kinek mi) elvégzése után elindultunk Munténia tetejének meghódítására.
Június 9., hétfő
Zuhany, tisztálkodás, félretett ünnepi tiszta poló, mise (hja, mise nem volt legalább is nekünk), reggeli, közös fotó a gazdákkal, majd visszafuvaroztattuk magunkat a felsőszombatfalvi turistaközpont felett hagyott autónkhoz. A gazdák vettek némi pisztrángot a csősztől, majd tőlünk könnyes búcsút. Mi némi tanakodás, pakolgatás, cipőváltás után úgy döntöttünk, hogy mégiscsak iszunk egy sört, meg eszünk egy halat, miközben Laci…
Külön köszönet Robinak a túraötletért, s hogy végül jelenlétével nem terhelte társaságunk, Jánosnak a menedékház infókért, a szüleinknek, a Skoda gyár munkásainak, valamint ezúton is szeretném kifejezni aggodalmamat a világbéke és állatok védelme iránt! Hajrá Loki! Nyeeeeeee
Résztvevők: Szipi, Bali, Peti és a sztárvendég Laci
Táv és szint: kb. 30km és kb. 2500m szint összesen, a GPS egyből lemerült, a pótelemeket meg nem találtuk...
Szerző: Peti spori
Lektorálta és szerkesztette: Bali spori (a Kopasz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése