De kanyarodjunk vissza az elejéhez. Chamonix-Zermatt Haute-Route, ezt valamikor meg kell csinálni. Miért nem idén? Mert kva messze van, és nincs egy hetünk. Mivel helyettesítsük? Hoche-Tauern? Az sincs közel, és 5 napunk sincs. Radnai havasok átkelés? Szuper. Már csak lessük az időt. Hát az nem nekünk dolgozik. Sok hó, melegedés, erősen nem ajánlott kategória. Rax-Schneeberg? Hazafúj minket a szél. Mi van még? Magas-Tátra. 2-es lavinaveszély, egész hétvége szélcsend és napsütés. Üsse kavics. Induljunk csütörtök délután, vasárnapig ráérünk. A terv: Zöld tavi ház, Téry horhos, Téry Ház, Vöröstorony hágó, Rabló ház, és esetleg még tovább 1 völggyel. Teljes téli felszerelés persze a túrasí cuccok mellé. Hát váltóruha nem nagyon fért a zsákba... Nyilván foglalásunk sem volt, de reménykedni mindig lehet.
Csütörtök este sötétben és enyhe havazásban értünk a parkolóhoz. Eleve fejlámpás felmenetet terveztünk, ez nem volt meglepetés. Az idő amúgy kellemes volt, az út is nagyon kényelmesen emelkedik Zöld tavi házhoz. De azért csak kellet rá majd 3 óra felérni. Lovakat lenyergeltük, és kellemes meglepetések sora ért bennünket: 2 ágyas luxusszoba, meleg vizes normális fürdő, szuper kaja, csapolt sör. 5*-os menedékház. Másnapi feltöltöttük készleteinket, amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra jeligével! Irány a hágó, át a befagyott tavon, fel a kuloárban, amit a sízők használnak. Elhagyunk pár jégmászót, felettünk az első emelkedő. "Nem olyan meredek, nem olyan hosszú az! Vigyük a léceket a vállon!" Már nem emlékszem, melyik hülye a kettő közül mondta ezeket a szavakat. Az is lehet hogy mindkettő :). Egy fél óra múlva még nem járunk sehol, csak az izzadság folyik a tökünkön, és szakad le a vállunk a lécek alatt. Azért egyszer minden véget ér. Még ez is. Örvendezünk vala.
A kilátás azért szép, És még erővel is bírjuk, kis frissítőt azért magunkhoz veszünk. Kivételesen nem a pálinka fogy. Elég közel került a hágó, egy fél óra fókázás után meg is érkezünk a lábához. Természetesen okulva az előző menetből felrakjuk a léceket a zsákra. Jégcsákány is kézbe. A hó inkább puha por jellegű és itt-ott mély, de jó lesz ebben lesíelni a másik oldalon...
Az időjárás sem volt túl kegyes, elég sok időt töltöttünk felhőben, egy-egy széllökés kíséretében. Ennyit a meteorológiáról. Több-kevesebb szenvedés árán kimásztuk a Téry horhost. A nyeregben egyből pofán csapott a szél, meg az a látvány, hogy a másik oldalon a porhó helyett tükörre fagyott meredéllyel indul a lejtmenet. Azért felcsatolunk, de nem élvezem. Peti leszenvedi magát, én az utolsó pillanatban fogok meg egy kicsúszást, nem nagyon fog a kantni sem. Ahogy a kismacska mondja, "eleget basztunk már"? Az óvatosság győz, hiába csak 20m, nem akaródzok fejjel lefelé megtenni. Lecsatolok, hágóvasat veszek, lemászok, és újra felcsatolok. Mindez mindössze kb. 1 órát vesz igénybe. Peti odafagy, én meg szétizzadom magam mindezalatt.
Lefelé ereszkedve jön pár túrasítő felfele, De nem másszák ki a horhost, jóval a jeges rész alatt csatolnak és jönnek velünk lefelé. A Téry ház innen 5 perc, akár élvezném is, ha a lábam nem lenne görcsben és maradt volna egy kis kraft még. Mára tuti ennyi volt. Bevesszük magunkat a Téry házba. Szoba az nincs. Nagyon nem hat meg. Bázisunk a kantin, nagy lendülettel el is kezdjük a sörök legurítását és a mai élmények feldolgozását.
Miután kicsit fellazultunk, figyelmesek leszünk két cseh srácra, aki szintén ugyanazt csinálja mint mi. Miért is ne csináljuk együtt :)? Mint később kiderült, lett volna okunk hogy ne tegyük, kettesben biztos nem iszunk annyit mint velük. Valahogy a csapat létszámával exponenciálisan nőtt a bevitel. Főleg mikor a harmadik haver előkerült a tófalból. A mi pálinkánk (ami ugyebár gyümölcsből készült) elfogyott hamar, a cseheknek volt egy tuti tippjük: Horec. Mivel ez valami gyökerekből készül, sok jóra ne számíts! Engem valahogy az ösztöneim nem hagytak cserben, és az utolsó utáni pillanatban elmentem lefeküdni (időközben csak került két ágy), de Peti nem volt ilyen szerencsés.
A másnap szó szerint volt értendő. De végre itt a jó idő, hátágról süt a nap, előbb utóbb menni kell, irány a Vöröstorony hágó. A csehek még lelkünkre kötik, hogy a csúcsot is másszuk ki. Én egész kipihenten húzok felfelé, Peti némiképp lemaradva, erős cefre-aurában követ. Erősen párologtat.
Természetesen egy idő után itt is a hátra kerülnek a lécek. A hágóvas sem játéknak kell, ahol rálelünk az "útra", ott jeges hóba kell vágni, ha mellé lépünk, derékig süllyedünk. De a tegnapi Téry horhos után ez már nem okoz fejtörést. Csak az a hülye kutya, akinek a nyomait követem, minek jött ide? Szépen lassan kimásszuk.
A cuccot lerakjuk egy párkányra, és elkezdjük méregetni a Vöröstorony csúcsot. Van felfelé vezető nyom. Közel van, szint sem sok, menjünk neki. A dőlésszög azért megvan, helyenként 60 fok simán. Szerencsére a hó mindenhol jól tart, felérünk a csúcsra. A panoráma tényleg megérte.
Visszaereszkedünk, lécre szállunk, én az előző napból tanulva kicsit lejjebb. Idő közben megérlelődött bennünk a gondolat, hogy összes célunkat elértük, tudni kell a csúcson abbahagyni, sílejünk le Ótátrafüredbe. Innen már tényleg az élvezet következett, le a Nagy-Tarpataki-völgyön, kikerülve a Rabló házat végig,
Épp a serpák kávézójánál (vagy inkább sörözőjénél) fogyott el a hó a lábunk alól, itt a vége, fuss el véle! Szép túra volt, még ha nem is csináltuk meg a teljes kört.
Dátum: 2017. február 9-11.
Résztvevők: Bali és Peti (meg a csehek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése