Gutin hegység

Némi szünet után újra le kellett verni a port a bakancsokról, kicsit már bizsergett a talpunk. Több lehetőség is felvetődött, legelőszőr az Egyeskő 60 jött szóba, de mivel csak 2 napunk volt, így közelebbit kerestünk. Régi terv a Gerlachfalvi-csúcs megmászása, de a Tátrában pont a csúcstámadás idejére esőt ígért, s némi jegesedésről is írtak, ezért továbbra is terv maradt. Szóba jött Szipi szőlőjének megtámadása, de mivel a májunk kevésbé bizsergett, mint a talpunk szóval kiesett... Gutin! Oké! Balinak is ok, az utolsó percben Borsy Laci is befutott, majd utolsó után Leiher Nóri, utolsó után kettővel meg Szabi....

Reggel 3/4 6-os indulást beszéltünk meg Balival. Mindig megfogadom, hogy ha Bali jön értem elég akkor kelnem amikorra ígéri hogy érkezik, de most valahogy nem figyeltem, így bőven volt időm megnézni a reggeli migránshelyzetet... és csak eztán vettük fel Lacit. Még némi tankolás, vásárlás, szarakodás után már úton is voltunk Szatmár felé. Szatmáron befutottunk egy kávéra Nóriékhoz, majd kiderült, hogy aznapra ugyan Szabinak melója van, de Nórinak van kedve csatlakozni, így Szabi által le nem porolt bakancsát saját kezébe, vagy inkább lábára vette és száguldoztunk is tova... A nagy száguldozás után már elmúlt dél mire a suiori túristaközpont parkolójába megérkeztünk. Persze felvetődött, hogy akkor most ugye ebédeljünk, de ezt valahogy sikerült elvetni. Átöltöztünk, nyitópálinka és/vagy sör, kis pakolás (óh, hol van ilyenkor Szipi!) s uzsgyi!

Az út eleje egy rossz betonúton egy bányán keresztül vezetett, gondolkoztunk itt is hagyhatnánk az autót, de aztán rájöttünk mégsem nézne jól ki a bánya teherautója volvo kerekekkel... Tovább macskaköves úton szép erdőben sétáltunk, megkóstolva Szipi körtepálinkáját….    ….de beszéljünk vidámabb témáról :(

Ragyogó napsütésben értünk ki az Ökörmezőre, mikor befutott Bence hívása, hogy már elérte a fröccskörön a második ellenőrző pontot, s ennek annyira megörült, hogy interurban ittunk is rá egy kis pálinkát, de már nem a körtét. B+… mondjuk Laci gönci barackja nagyon jó volt.

Innen már látható volt a Kakastaréj, szépen lassan kezdett egyre meredekebb lenni az út. Lacit csak nem tudtuk elhagyni, úgy látszik tényleg jó kondiba van, vagy csak mi gyengültünk. Minden esetre amikor elértük a Taréj alatti mezőt jó volt egy kicsit pihenni, falni valamit, előkerültek az utolsó sörök. Persze Balival kimásztuk a sziklára.

Innen a további terv szerint a Gutin gerincén haladtunk, bár jelzést nem találtunk, de tiszta időben toronyirányt nem lehet eltéveszteni az irányt. Egyedül a helyenként combig érő törpefenyves, borókás dzsindzsa okozott kellemetlenséget, úgyhogy bár az időjárás nem indokolta előkerült a hosszú nadrág. Szembe találkoztunk egy pár debrecenivel… no nem ettük meg őket, de Kapnikbányáról indultak, így Nórika is megnyugodott, hogy odaérünk. Csakhamar felértünk a Gutin csúcsra (1443m), ami túránk legmagasabb pontja volt, majd újra csak toronyirányt az Apostolok felé vettük az irányt. Jelzést továbbra se találtunk, de legalább az ösvény ki volt járva. Az Apostolokra helyenként erősen meredek út vezetett, s bár utólag csak 3 Apostol csúcsról olvastam, mi azért megtaláltuk mind a tizenkettőt…

A csúcsok után lefelé indultunk, kezdetben egy bükkösön, majd egy sípályának kitermelt erdőn át haladtunk. Lacit is sem tudtuk elveszíteni, mindig újra megtalált bennünket. Még kellemes világosban értünk le Kapnikbánya felett az országútra, pont ahol a szemközti sípályák kezdődtek. Ezeknél már felvonó is volt így azt szimatuk, erre lesz bambiosztás, de csalatkoznunk kellett, zárva volt minden. Kicsit lentebb viszont, ahol egy másik sípálya indult kiváló helyet (értsd sört) találtunk. Alig kóstoltunk meg párat, meg is érkezett Szabi. Nagy volt a viszontlátás öröme, hát még amikor kirendelt fejenként „o suta gramm”-ot… Szerencsére valakinek eszébe jutott, hogy vacsorázzunk, így a konyha zárása után nagy nehezen sikerült kikérni öt csorbát meg öt tarját. Hamar eldőlt, hogy Szabiék se mennek ma haza, s így megszálltunk a hotelben. A szobában még egy kicsit oltottuk szomjunkat, csak Laci kérlelte hiába a recepciós Radulicát oly hosszasan és kedvesen…

Az éjszaka kemény volt, a 3 ágyas szobában gyorsan megosztoztunk Balival a franciaágyon, s valóban ez volt a jobb választás, ha lehet ilyet mondani, ugyanis Laci a legkeményebb BSBK-s hagyományokat is megszégyenítő éjszakába kezdett. Legközelebb Zsigával alszik! Megváltás volt, mikor reggel lett és végre kinyitottuk az ablakot…

Reggeli és tisztálkodás után a mai napra a Suioron hagyott autónkhoz való visszatérést terveztük mégpedig a Mogosa csúcson át. Mivel Szabi autóval jött, így Kapnikbánya faluig beültünk hozzá. Úgy 4-5 km-t tehettünk meg lefelé mire a falu (város?) központjába értünk. Itt elkanyarodtunk észak felé, elég hosszan lehetett még a hegy irányába menni. Egy vízmű telepnél aztán leraktuk az autót, s elindultunk felfelé. Megkérdeztük merre a jelzést, talán találtunk is az elején párat, de aztán megint inkább toronyirányt haladtunk. Egy szép bükk erdőben voltunk, s bár Mogosa csúcsán vannak meteorológiai és talán mobil tornyok a toronyirányt ez időben a menjünk meredeken fel jelentette. Jó másfél óra után értük el a tisztást, majd hamarosan a csúcsot. 

Lefelé a meredek sípályán mentünk, kicsit kezdett is sajogni a térdem, de hamarosan utunkat állta a „kisháznál”, vagy inkább mögötte felhúzott turistab…oda. Jöttek is szép számmal az ülőlifttel a népek egy jó túrós csuszára, meg mamaligára. Mi is betermeltünk egy kis pisztrángot, papanast, sört.

Innen már ismét csak a suiori sípályán haladtunk le az autónkhoz. Átöltözés, pakolás stb… Mivel a Szabi autóját Kapnikon hagytuk, így vissza kellett vinni oda őket, így kis kitérőt tettünk. Hála Szabinak persze nagyon hamar odaértünk, meg Bali úgyis nemsokára megkapja az új autót… és Nórikát is biztosan ki lehet engesztelni… Kapniktól vissza már Bali vezetett és kényelmesen értünk haza, Apa felé levágva az utat.

Összegezve remek kirándulás volt, ideális 2 napos túra, s bár térképet egész úton egyetlen turista helyen se találtunk, jelzést elvétve végül mégsem sikerült eltévedni, hiába ígértük Nórinak. Úgy látszik mégiscsak öregszünk.

2015. október 3-4.

16+6 km (750+600m szintemelkedés)

u.i.: De Szipi ugye legalább a szára belefőtt abba a körtepálinkába?!

P spori