Pünkösdi Fogarasi-havasok

A történet 40 évvel ezelőtt kezdődött, sőt még azelőtt is néhány hónappal, amikor is egy hétfői műsorszünet, vagy váratlan áramkimaradás, esetleg egy Loki győzelem és 5 konyak után szüleink romantikus hangulatba kerültek. Ennek apropóján az idén kerek évfordulót ünneplők szervezhettek túrát. Mivel Bali spori (vagy ahogy gyérülő halántékáról Bubus elnevezte: Kopasz) elvitte a nyári túrát, így Robinak maradt egy felkészítő jellegű kirándulás tervezése. Frissen vásárolt könyve a Gerinctúrák a Kárpátokban lapozgatása közben a Fogarasi- havasokra esett a választása, amit lelkesen támogattuk lévén ez még kimaradt számunkra. Ahogy azonban telt az idő egyre késett a konkrét program, így végül magam írtam egy tervezetet. A nehézséget az adta, hogy egy hosszú gerincről van szó, ezért a túra beszálló és végpontja közötti transzfert valahogy meg kellett oldani. A kirándulás időpontját pünkösdre tettük, így a 3 napos ünnepet egy péntekkel megtoldva elegendő időnek ígérkezett, hogy leküzdve a távolságot és a román utak okozta nehézségeket jusson némi idő a hegység szépségeinek betekintésébe is. A sporik közül Bali, Szipi jelezte hogy csatlakozna, így Robival és velem 4 fős csapattal számoltunk. Az utolsó héten azonban Robi aggodalmaskodott hogy esetleg nem fog haza érni kedd reggelre és amúgy is zsúfoltak a napjai így végül lemondta a túrát. A létszám kikerekítésére az isztambuli biciklitúrájából hazatérő, éppen kitűnő erőállapotban lévő Borsy Laci jelentkezett. Végül így vágtunk bele a kirándulásba.

2014. június 6., péntek

Nem volt nagy tülekedés autó hozása iránt, így a román utak specialistájára, az immár 12 éves fehér Skoda Fabiára jutott a sor, hogy elrepítsen bennünket oda "ahol kék az ég, és fenn süt a nap". Bali és Laci felvétele nem okozott problémát, Szipi, the agronomist (hja bocs, ilyen szó nincs csak póló, vagy mégis?), viszont aznap reggel jött busszal Egerből, s mivel valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva otthon hagyta a pálinkát így fatert ki kellett rendelni a buszállomásra, hogy pótolja a hiányzó tételt. Jó időbe telt mire mindenki megjött és már robogtunk is Derecske irányába. Természetesen nem értük el a város határát mire hátul sürgés-forgás támadt és már meg is csapta orrom valami jóféle barackszag, majd szilva. El is értük a berettyóújfalui Agip kutat, ahol a felesleget már ki is lehetett adni. Nem találjátok ki, de Szipi rohamozta elsőként a budit, az előző napi jubileumi (10 éves) lecsó csúszott ki könnyedén. A határon átérve matrica és némi lej vásárlása után Déva felé vettük az irányt. Laci megnyugtatott, hogy nem számíthatunk útépítésre, nagyon jól haladtak erre biciklivel úgy egy hónapja. Ennek ellenére lépten nyomon félsávos lezárások voltak, jelzőlámpával. Isten látja lelkem, az első 40-nél megálltam, de végül csak elszakadt a cérna és egy temesvári autó mögött át- át csúsztam néhány piroson. Kínszenvedésünk Déva előtt ért végett, ahol kezdődött az autópálya. Innen, egy Szeben előtti 15km-es szakasztól eltekintve, jól lehetett haladni. Így is a tervezettnél később értünk Viktóriavárosba, ahol pár sör, térkép beszerzése után sikertelenül kerestünk valamilyen járművet amivel a Szombatfalvi völgy bejáratához vitethettük volna magunkat. Így saját géppel, váltott sofőrrel oldottuk meg a dolgot. Az eredeti sofőr hátra ült relaxálni... Véglegesen a Királynő Virágai (Floarea Reginei) nevű panzió és pisztráng tenyészet mellett parkoltunk le (750m). Természetesen megkóstoltuk a hely specialitását, roston pisztráng paraszt krumplival, barna sörrel (Silva). Este 8 óra lett mire úgy láttuk nem halasztható az aznapi túra, így nekiindultunk.

Szerencsére az aznapi penzum csak 2 óra volt a Szombatfalvi menedékházig (1400m), és még pálinkánk is maradt. Este 10-re meg is érkeztünk. Némi folyadék pótlás, kis lorum és már horpasztottunk is a 4 fős szobában. Verseny megint indult a "ki alszik el hamarabb" címért, aki vesztett hallgathatta a többiek horkolását.

 

június 7., szombat

Kellemesen ébredtünk, bár az éjszaka medve járt a háznál, ugattak a kutyák, a gazda is lármázott. Benn is volt némi medveszag, meg lárma, de csak az elvárható mértékben (azért egy pár füldugó beszerzése nem biztos, hogy nem megtérülő beruházás) . Azért jobb volt kiülni a napra, kivittük a cuccokat, reggeliztünk. 10 óra lett mire végül összeszedtük magunkat és elindultunk. A terv szerint a gerincre kimászunk, majd kelet felé haladva a sorra jövő csúcsokon át a Vistea csúcson hagyva a zsákot a Moldován csúcsra mászunk. Innen a főgerincre visszatérve a Podrag házig, esetleg mivel az aktuális infók szerint ez valszeg zárva van a Tornyok házig mennénk. Ez hozzávetőlegesen 10 órányi út. Mi azonban nem haladtunk gyorsan, nagy zsákjainkat cipelve. A gerincre felfelé nehezen találtuk a jelzést, leginkább torony iránt haladva mentünk.

Néhol virágzott a havasszépe, folyt a patak vize és rólunk az izzadtság. Időnként megálltunk pihenni, bevártuk Lacit. Az utolsó szakaszon a hágóvasat is felvettük, ha már elhoztuk. Így értük el az ezeréves határt a Szombatfalvi Kis Ablaknál (2191m). Pálinkával, csokival ünnepeltük, majd konstatáltuk, hogy ebben a tempóban az eredeti menetidő másfélszeresével számíthatunk.

Mire Laci felért találkoztunk 3 cseh sráccal, kölcsönös pálinka és terv megosztás után előre engedtük őket. Továbbra is lassan haladtunk, hiába vágtak lépéseket a csehek a hóba és hiába kezdett mögöttünk dörögni az ég. A Vistea csúcs előtti szakaszon aztán nyakon is csapott bennünket a zivatar. Szerencsére a csúcs alatt van egy védkunyhó (2320m), amit 20 perc erőltetett menet (az eső erősödésével a tempó is gyorsult) után elértünk. Mivel ekkora már délután 5 körül járt az idő, így úgy döntöttünk, hogy itt töltjük az éjszakát.

A 3 cseh már előttünk beért, elfoglalták a helyüket, a horkolóst beraktak a lenti sarokba a másik kettő az emeletre költözött. Így maradt még két hely fenn, 3 lenn. Szipiék alulra mentek, Lacival fentre, újabb vendégeket nem vártunk. Balival vízért mentünk, Szipi (petit chef) főzött, Laci lepihent. Majd vacsoráztunk, megittuk az összes maradék szeszt, amitől nagyon elszomorodtunk (mármint, hogy elfogyott), végül megpróbáltunk aludni. Nehezen ment, lévén a szomszéd nagyon húzta a lóbőrt...

Június 8., vasárnap

Napsütéses reggelre ébredtünk (volna, ha aludtunk volna). Szépen látszott felettünk a csúcs és a mellékgerinc. A reggeli és a reggeli kis, nagy és sok dolog (kinek mi) elvégzése után elindultunk Munténia tetejének meghódítására.

A Vist csúcsra (2527m) a szokásoknak megfelelő sorrendbe kerültünk, így mire Laci felért volna mi már a csomagjainkat hátrahagyva a Moldován csúcs (2544m) felé tartottunk. Végül hárman fel is értünk, Laci megvárt bennünket, ezzel beseperve a BSBK Klein Dávid díját.

A csomagjainkhoz visszatérve Bali talált egy szép nagy követ, amit szeretett volna levinni, s erre a célra Szipi hátizsákját szemelte ki. A rutinos, pakolásban professzionális munkát végző spori azonban hamar rájött a turpisságra.

Lefelé hószlovénozással gyorsan haladtam, csak a végén kellett kirázni a bakiból a cuccot, míg a többiek a klasszikus stílust választották. A gerincen továbbhaladva sorba küzdöttük le a csúcsokat, mihamarabbi sör lelőhelyről ábrándozva, de csak a rózsaszín elefántok jöttek szembe… A Podrág nyeregben (2307m) viszont döntenünk kellett, hogy a lefelé indulunk a völgybe, amivel egy hosszú, unalmas szakasz elé nézünk, viszont kb. 3 órányira található Torony ház biztos hideg sört ígért, vagy a gerincen továbbhaladva megcélozzuk a Balea-tavat, ami újabb csúcsokon keresztül vezet. Balival próbáltuk Lacit győzködni utóbbi út előnyeiről, de Laci „meghúzta a hátát”, minek folyományaként „Bali végül a lefelé út választása mellett döntött”. Így lefelé indultunk.

A Podrág házat (2136m), ahogy korábban sejtettük zárva találtuk, a mellette lévő téli szállást nem ajánljuk senkinek jó szívvel, így tovább haladtunk egy helikopter tetem mellett, majd a patak két oldalán megosztva értük el a Tornyok házat (1520m). Gyors sör, majd minden újabb beérkezés örömére újabb kör (végül mindenkire jutott egy). A ház, bár összehasonlíthatatlanul kellemesebbnek ígérkezett az előző napinál, mégsem bírt maradásra, így hárman elindultunk lefelé a városba (Laci nem vállalta a további menetet). Kezdetben kiváló hangulatban telt az út, de később rájöttünk, hogy nem hoztunk magunkat sört, így kicsit elszomorodtunk…

Hosszas matek után (épp volt rá idő) az agronomista (lékalandséf) barátunk kiszámolta, hogy 4 órát jöttünk, mire a város környékén találtunk egy panziót (700m). Sajnos úgy tűnt zárva van, de egy telefonszámot kiírtak. Némi angol próbálkozás után románul diskuráltuk, de minden ellenkező vélelmezéssel szemben végül előkerült a házigazda és gazdaasszony. Kellemes ágy, vacsora kínálkozott, csak sör nem volt, így a gazda dugi afinata-ját (áfonya likőr) kellett elfogyasztani.

Június 9., hétfő

Zuhany, tisztálkodás, félretett ünnepi tiszta poló, mise (hja, mise nem volt legalább is nekünk), reggeli, közös fotó a gazdákkal, majd visszafuvaroztattuk magunkat a felsőszombatfalvi turistaközpont felett hagyott autónkhoz. A gazdák vettek némi pisztrángot a csősztől, majd tőlünk könnyes búcsút. Mi némi tanakodás, pakolgatás, cipőváltás után úgy döntöttünk, hogy mégiscsak iszunk egy sört, meg eszünk egy halat, miközben Laci…

Laci vezetni fog. Aztán még egy kicsit élveztük a napsütést, majd hívtuk Lacit merre jár. A kertek alatt visszaautóztunk Viktóriavárosba, ahol a benzinkútnál nagy volt a viszontlátás öröme, pláne mikor kiderült, hogy már Laci is ivott egy sört, persze ezzel minket nem lehetett megtéveszteni…Némi benzin és nafta vásárlás után száguldoztunk is hazafelé, ezúttal Gyulafehérvár irányába. Este kilencre meg is érkeztünk, bár az utolsó pillanatban nagy volt a kapkodás nehogy „befigyeljen a sógor”, de végül Baliéknál ez is megoldódott.

Külön köszönet Robinak a túraötletért, s hogy végül jelenlétével nem terhelte társaságunk, Jánosnak a menedékház infókért, a szüleinknek, a Skoda gyár munkásainak, valamint ezúton is szeretném kifejezni aggodalmamat a világbéke és állatok védelme iránt! Hajrá Loki! Nyeeeeeee

Résztvevők: Szipi, Bali, Peti és a sztárvendég Laci
Táv és szint: kb. 30km és kb. 2500m szint összesen, a GPS egyből lemerült, a pótelemeket meg nem találtuk... 

Szerző: Peti spori
Lektorálta és szerkesztette: Bali spori (a Kopasz)