Felkészülési túra: Liptói-havasok

A hagyományokhoz híven tartottuk a felkészülést a nyári kalandra. Hagyományosan Balival ketten mentünk, valamint ahogy minden évben, most is fogtunk legyet. Ezúttal nagy visszatérőként Borsy Laci csatlakozott. Ahogy a korábbi közös túráink ez is emlékezetessé vált.

Reggeli 7 órára beszéltük meg az indulást, Laci szedett össze minket. Pontosan érkezett, még betervezett késésbe szánt szendvicskészítés, időjárás átnézés, a Háború és béke elolvasása is elmaradt. Hasítottunk a pályán, csak némi útjavítás, nézelődés késleltetett, de erre volt a duda… Délben érkeztünk a prybilinai autós kempingbe (900m). Átöltözés, szarakodás, nyitósör+pálinka és már haladtunk is a betervezett úton a Racskó (Rackova) völgyben. Kezdetben egyben, de a Klin csúcs alatti pásztor háznál már kicsit várni kellett Lacira.

Itt rövid uzsonna (+sör, +pálinka), pihenés után haladtunk tovább felfelé. Szépen emelkedtünk, 1700m-nél találtunk pár szép tavat (Racskó tavak), s nem tudtunk ellenállni egy kis fürdőzésnek. Vizet is vételeztünk, persze kicsit feljebbről… Közben Laci is utolért, de a gerincre már újra mi értünk ki hamarabb.

A Koncista 2002m magas csúcsán értük el az „ezeréves”-t. Innen a főgerincen haladtunk tovább. Laci még egy kicsit sápadtabb lett mikor megmutattuk egész pontosan meddig. Gyűjtött némi erőt és lassan továbbindultunk. A Hruby és Lopata csúcsok után nagy lassan elértük a Volovecet (2064m). Némi sziklás rész okozott izgalmat, majd a naplemente, majd ezek együtt. Sötétben, 10 órára értünk fel, ahol is Laci bivakolást tervezett, „csak egy fél órát alszom” jelszóval.

Mivel egy közös ismerősünk pórul járt nem sokkal ezelőtt, így inkább javasoltuk a továbbhaladást. Már csak 3 óra ereszkedés volt hátra mire elértük a Tatlianka menedékházat (1370m), ami jelenleg büfé. Minden zárva volt csak egy természetvédelmi őr autója állt kint (az őr meg gondolom bent), így nem engedett be. Vacsorát főztünk volna. Előbb a vízvétel okozott gondot, de sikerült némi szaros papír mellől meríteni, majd a gázfőző palackja fogyott ki. Épp egy teát tudtunk főzni, mellé némi hideget fogyasztottunk (rum, kolbász). Éjjel se volt túl meleg, ráadásul a kapucnim és a homlokig felhúzott sálam közti 1 centi résen vonalban szétcsíptek a bogarak. 

Így 6 körül ébredtünk, a többiek kicsit hamarabb… Szép sorban megjelentek a turisták körülöttünk, de a büfé nem akart kinyitni, úgyhogy az időt az előző napi maradékok elpusztításával múlattuk. 8-kor végre megjelentek a helyi erők, és sikerült némi fokhagymalevest sörrel rendelnünk, majd utóbbiból még, meg demanovkát is… 10 körül indultunk útnak, két irányba Laci egyenes a Smutny nyereghez (1963m) ami a főgerincen át a Ziarska menedékházhoz (1289m) vezetett, mi Balival tettünk egy kis kitérőt a Rohácsi-vízesés, Rohácsi-tavak felé, majd a nyergen át a főgerincre.

Mivel indulásnál nem voltunk szomjasak ezért el is feledkeztünk a vízvételről, így alaposan kiszáradva érkeztünk fel. A további főgerinc túra helyett így a völgyben csörgedező patakot, majd a menedékházat vettük célba. 5 körül érkeztünk meg, végigettük a menüt (gulyás, káposzta leves), majd 6 euróért a tehénistállóból átalakított placcokon alhattunk kb. 20-ad magunkkal. Némi kártya (66, ulti, ugye csak 3-an voltunk L), majd relaxációs üdítők után 9-re horpasztottunk.

Sikerült reggel 8-ig szundítani, senki nem kukorékolt és szerintem ennek nem a beígért hátba lapátolás volt az oka. A reggeli és az induló demanovka után újra két részre szakadtunk, Balival felfelé a Ziarske nyereg (1917m) felé, Laci lefelé a völgybe. A ragyogó napsütésben alaposan folyt rólunk a víz, 3 pólót felváltva viseltem, egy rajtam vizesedett, kettő a zsák oldalán száradt. A Placlivy Rohácsról (2125m) nagyszerű panoráma tárult elénk, előző két napi útvonalat beláttuk. Ezután jött az izgalmasabb rész, a láncokkal biztosított Hegyes-Rohács (2088m).

Közben a tömeg is nőtt, jött mindenki, cicababa műkörömmel, polák bácsi kackiás bajusszal. A legyes Rohácson nem sokat időztünk, voltunk ott sokan, s a kritikát értve a Jamniki-tavak (1728m) felé vettük az irányt.

Néhány zergét elzavarva sikerült kicsit megmerítköznünk. Innen hosszan kanyargóztunk lefelé, áfonyázva, forrásvizet iszogatva, pólót cserélgetve, szlovák fakitermelést „csodálva” jó tempóban jutottunk le 5 órára az autós kempingbe. Laci már egy órával korábban megérkezett, pedig még útbaigazítást is kért egy öreg nénitől… Újabb szlovák konyharemekekkel valamint szép élményekkel terhelve indultunk haza. 

Résztvevők: Peti, Bali, és "special guest appearance" - Laci

Táv: 54 km a három napra (Lacinak kicsit kevesebb :))

Szintemelkedés: kb. 3500m (a GPS-t valaki elnyomkodta, és nem mentette el a tracket, valaki olvassa már el a használati utasítást !!!)