Hanák Kolos 2013

 Már év eleje óta beszéltük, hogy jó lenne elmenni a Hanák Kolosra. A sporttársak bejelentkeztek, aztán visszamondták, aztán újra bejelentkeztek. Az utolsó hétre aztán a visszamondások kerültek döntő többségbe, végül csak Szipi (vagy ahogy Marci fiam elnevezte: Lego City Szipi) és én indultunk neki Kékesről (Galyatetőig Natival kiegészülve), Pazs + Bodza Sirokról (egy kicsit más tempóban) és Zoncsi szintén Kékesről (ő is egész más tempóban).

Megcéloztuk a 8 órás rajtot, amit végül egy reggeli kellemes teázás a Tető Étteremben 8:25-re módosított, de akkor aztán tényleg és jó tempóban. Hamar rákérdeztem a pálinkára és Szipi megdöbbentő választ adott: a kocsiban felejtette Lajosnál!!! Nagyon gyors telefon Lajosnak, Galyatetőn (ott tették ki Barbiékat) hagyják ott az étteremben, ahonnan majd magunkhoz vehetjük. Kicsit megnyugodtam. A túrára egyébként az elhúzódó tél miatt életemben először hóban indultunk neki, de szerencsére az összes időjárás előrejelzést megcáfolva ragyogó napsütésben.

A hó aztán 800-850 méter körül eltűnt, így a sárga jelzés meredek lejtőjének az aljára már a tavalyi avaron és a friss sárban csúszkálva értünk le. Aztán a Csór-hegyre kapaszkodás előtt pólóra vetkőztünk és a túra nagy részére már így is maradtunk. Kellemes beszélgetés közben kapaszkodtunk fel Galyatetőre, az emelkedő végére itt is visszatért a hó. Rövid pihenőnk alatt ért utol Kinga és Boncsér, akit rögvest megkínáltunk a szerencsésen megszerzett pálinkával. Döbbenet a négyzeten: alig akarta elfogadni. Aztán belejött, gyorsan meghívta Szipit is közelgő esküvőjére, majd továbbfutottak. Mivel Nati is lecsatlakozott, innentől kettesben maradtunk Szipivel. A Mátraszentistvánig tartó út kissé havas, latyakos és később saras volt. A kilátónál ért utol minket Pazs, aki szokás szerint mindössze egy övtáskával és már már emblematikus műanyag kutyaitató csajkával volt felszerelkezve.

Ágasvár megmászása után a turistaház melletti asztalnál elfogyasztottuk szokásos és megérdemelt sörünket majd lebattyogtunk Mátrakeresztesre. Itt gondolkoztunk, hogy egy pohár vagy egy korsó sör kellene a szervezetünknek a Muzsla megmászásához, aztán komoly megfontolás után az utóbbi mellett döntöttünk. A természetes alapanyagokat kevéssé tartalmazó piros és narancssárga színű szörpöket meghagytuk az utánunk érkezőknek. A Muzsla alatt aztán kissé szétrázódott a csapatunk (Szipi kissé lemaradva követett). Lefelé jó tempóban de minimális futással haladtam, Szipi a cél előtt 100 méterrel ért utol. Szintidőn belül 5 perccel csekkoltunk a célasztalnál, ez az időzítés már a vérünkben van.

A család már várt rám, így hamarosan elindultunk Gyöngyösre, ezúttal kimaradt a levezető lángos a kocsmában. Egy doboz sört azért kaptam a kocsiban, valamint a vezető melletti ülést, Barbi és Szipi behúzódtak a pálma árnyékába a hátsó ülésre. Sajnos a meleg vizes fürdőzést kihagytam, alighanem jobban esett volna pedig mint Marcival a legókról beszélgetni a Debrecenbe vezető hosszú úton. Jövőre újra Hanák!