Első ferrata kalandunk egy kis kirándulás a függőleges sziklák világába,
kevésbé cél, mint inkább eszköz ahhoz, hogy könnyebben és nagyobb
magabiztossággal mozogjunk ha a szükség extrémebb körülmények közé
vezet. Mindezt maximális biztonság mellett, karabinerekkel és kötelekkel
rögzíttetve.
A szükséges felszerelést már tavaly beszereztük, már csak az alkalmat vártuk, hogy kipróbálhassuk. Az alkalmat egy családi kirándulás kitérője adta. Bali és a saját családom aznap full medencés program elé néztek, kiegészülve KZ-ékkal, valamint a később érkező Zsolóékkal. A családi kirándulás helyszíne a veitsch-i Jufa családbarát szállodája, innen jöttünk vissza 43km-t a raxi alpokba. Pontos térképünk nem volt, így Prein Griesleiten letérőig jópár helyen megálltunk, mire a helyes utat megkaptuk. Végül egy pár cseh zokni mellett leparkoltunk, és összeszedtük a cuccainkat. A ferrata beszállásáig közel másfél órát mentünk, egyenletesen és meredeken majd 600m szintet. Az út nagy része fenyőerdőben vezetett, de árnyékban is jóval 20 fok fölött volt a hőmérséklet, újabb jó alkalom volt a pólóink tesztelésére (hozták a szokott formát, mi is). Egy forrás elhagyása után kiértünk a napos sziklás részre, ahonnan úgy 10 perc sétányira már köthettük is be magunkat.
Vasárnap lévén kis sorállás volt az indulásnál, hallottunk magyar hangokat is, de inkább a csehszlovákok jöttek. A haladás is lassú volt, sokat kellett várni mire a felettünk lévő csapat elhagyja a kötélhosszt. Megvártuk mire egy-egy plató fölé érnek, így mi is pihenhettünk, nem kellett a falon csüngve megvárni hogy továbbjussanak. Bali haladt elől, de előző napi babsalátától nem lehetett menekülni. Könnyebb és rázósabb szakaszok váltották egymást, létrákkal, vasakkal segítve a haladást. Meglepő módon a sasok-útjához képest kevésbé jó minőségben, vagy inkább jobban elhasználva. Túrabakancsban kicsit nehéz volt a lépéseket megtartani, ettől függetlenül gyorsan és elég biztonságban kapaszkodtunk.
Egy kis hegyi madonna után rövid biztosítatlan szakasz jött, majd újabb könnyebb mászás, végül 420m-t emelkedtünk, 2-2.5 óra alatt. A tetőre érve pedig már a hüttét kémleltük, de csak két magasan lévő házat láttunk. Elindultunk feléjük, azt latolgatva, hogy a kb. 1 órás kapaszkodás megér-e egy sört (igen), mire a törpefenyvesből előkerült a mi kis mennyországunk. Gyors sörváltás maga a megváltás. Lefelé könnyedén haladtunk, azt leszámítva, hogy azért egy kicsit is eltévedtünk. Igen, nagyon nehéz volt, de nem ismerünk lehetetlent…. Így is 2 óra alatt leértünk, az autókhoz.
Összességében talán kicsit nehezebbre, kicsit hosszabbra számítottunk, ettől függetlenül elértük célunkat, immár itthon is könnyedén szökellek a létra tetején…
Klettersteig Hans von Haidsteig
Résztvevők: Bali, Peti
Táv: 10.6 km
Szint: 1040m
Idő: 6 óra, napos
Nehézség: C/D
További képek a túráról
Linkek:
http://www.bergsteigen.at/de/touren.aspx?ID=386
http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/386_Topo_9d2213db-a810-46d1-b6f2-9d68aa337f97_haidsteig_topo_neu.pdf
Lehet, hogy nem nyílvánosan kellene megkérdeznem, de tulajdonképpen mi a bánat az a ferrata?
VálaszTörlésÉn eddig azt hittem, a hegy neve, amit megmásztok, de úgy tűnik, tévedtem.
Via ferrata olaszosan, avagy Klettersteig németesen, vasalt utat jelent.
VálaszTörlés