Résztvevők: Bali, Zsiga, Szipi, Bence, Peti
1. nap
Debrecen-Zernyest (Plaiul Foii menedékház)
Viszonylag korai indulást terveztünk, lévén több, mint 500km megtétele nem ígérkezett egyszerű feladatnak a román utakon. A fabiába szépen bepaszírozódtak a sporttársak, hátra a csomagok, nem sok hely maradt szabadon. Középen Bali spori hamar sziszegő hangot hallatott erre rendszeresített dobozból, minek utána már Nagyvárad térségében elszenderedett. Jól jött a pihenő, s a készletek feltöltése (benzin, sör), de arra az alávaló cselekedetre amire Bence spori vállalkozott, senki nem számított. Már mindenki kiszállingózott a shopból, elégedetten a sörével, mikoris kazettavásárlásra adta a fejét, majd mikor elindultunk berakta a lejátszóba. Innen kezdve szólt a manele és folyt a sört. Ilyen idegállapotba értünk Kolozsvárra. A belvárosba a kétsávos úton kanyarodtunk jobbra, de a jelzőlámpa nem müködött, mellettem álló kisteherautó ugyan megállt, tőle nem láttam a másik lámpát, ami mint utólag kiderült üzemelt. A kereszteződésben álló rendőr integetett valamit, amit úgy ítéltem meg, hogy mehetünk, be is kanyarodtunk, de erre elkezdett idegesen fütyülni, s 50m-re a kolléga le is állított. Bevitt az örsre, ahol megpróbáltunk szót érteni. Természetesen a 20% magyar kisebbségű városban magyarul beszélő rendőrt nem lehetett találni, így jórészt angolul próbálkoztunk. Bence jött segíteni, no meg hozta a ropogós eurobankókat, de hamar elzavarták. Végül adtak egy ideiglenes jogsit, és mondták írjunk egy kérvényt, és azt adjuk be visszafelé a városi főkapitányságon. Píz nem kellett, milyen világba csöppentünk? A tovább haladva kezdetben kicsit idegesen nyúltak a sporik a dobozokhoz, de hamarosan ismét szunyókálásra adták a fejüket némelyek...."néha-néha" egy hugyozás erejéig kellett megszakítani az utat, hosszabb pihenőt Szeben városában tettünk. Mivel ez évben Európa kulturális fővárosa volt a hely, kötelességünknek éreztük, hogy igyunk egy sört és együnk egy pizzát a főtéren. (Én vizet ittam, de azt nem árulom el mire gondoltam közben....)
Azért felmentünk a toronyba és kicsit körülnéztünk a városban, minden nagyon oké volt, persze a toronyból azért láttuk a külvárost és az ipartelepet, azt azért eltakarhatták volna.
Szebenből az 1-es úton mentünk tovább Brassó irányába. A szar út tovább romlott, 500m-ként félpályás útlezárásokkal tarkítva. Itt piros lámpa jelezte, hogy megint szopunk, de ez többnyire csak minket zavart, a helyi kisbuszok nagy tempóban haladtak át ezeken a helyeken. Öröm volt letérni végre a román 3 rendű útra Zernyest felé, majd tovább a földúton a menedékházig. Itt elszakadt a cérna, kicseréltem a kazit (pedig már kívülről fújtuk a számokat), és elkeztem cefrézni. Mire megérkeztünk az autóval sikerült utolérnem az egész napja edző srácokat. A menedékház igen kellemes volt(bár aznap sokat nem láttam belőle, de másnap tetszett), mindenképp pacalcsorbát akartak velünk etetni, de annyira én se voltam berúgva (persze vannak akiknek ehhez nem is kell inni....)
2. nap
Plaiul Foii- Curmatura (Bali, Peti)
Plaiul Foii körtúra (Zsiga, Bence, Szipi)
Másnap reggel kicsit mákonyosan ébredtünk, bizonyára a hosszú utazás...alföldi embernek júliusban furcsán hidegben. Teát melegítettünk, bár ez a duplafalú edényben eltartott egy darabig, de legalább a polárt olvasztotta. Némi eledel után elkészült a rajtfotó, majd nekivágtunk az első útnak ami előttünk állt. Kezdetben szélesen tekergőztünk felfelé egy patakocska mellett, de később szűkülni kezdtek a nyomok. Ha jól emlékszem Szipi szaki megjegyezte, hogy fogunk még erre járni, persze kimosolyogtuk...Aztán az ösvény megszűnt, s rájöttünk eltévedtünk. Persze "semmi baj", jobbra fordulva bekapcsolódunk a helyes útba, vissza csak nem fordulunk miután már egy fél órát másztunk fel...később jött egy sűrű fenyves, majd egy meredek oldalazás meg némi átgondolás. Végül szétváltunk, Zsiga, Bence és Szipi a biztonságos visszautat választották, de Balival nem alkuldtunk...Nemsoká elértünk egy nagyobb ösvényt, amin újra felfelé indultunk, majd találkoztunk pár gyerekkel akik lefelé jöttek Jó úton vagyunk, hittük, s böszen szidtuk az oláhokat akik b.sztak jelzéseket festeni az útra....Szépen kapaszkodtunk fel, végre elértük az erdőhatárt. Csodálatos volt a panoráma, szemben a Fogarasi-havasok, lent a menedékház (és Bencéékkel az asztalnál). Erősen sütött a nap, folyt rólunk a víz (ha már a hegyen máshol nem), Bali sapkáján a legyek párosodtak.....
Elhaladtunk egy erősen fallikus szikla mellett (bizonyára valami dákó-román, vagy inkább román dákó emlék), majd keskeny mészkőhasadékokon át másztunk ki, egy tágasabb térre, ahonnan megláttuk a főgerincet.
Kezdetben azt hittük átmentük a hegyen és ez már a Bucsecs :), volt még mit menni.... Jelzés továbbra sem volt, viszont nagy csapat zergét láttunk, ami nem a sűrűn járt utak sajátja. Kép 21
Toronyirányt kimásztunk a gerincre, ez elég meredek és hosszú volt. A gerincen találkoztunk túrázokkal, kérdezték honnan jöttük, mondtuk, teljesen betegnek néztek, azért annyira durva nem volt. A gerincre végül a fő csúcstól északra értünk, így a hátizsákot lerakva repültünk délnek (mint a gólyák ősszel) megmászva a Pásztor csúcsot (2238m). A jelzett út, minek neve Deubel (vagy Diebel), samin végül Zsigáék próbálkoztak a csúcstól délre éri el a gerincet, de elég kemény lehetett, láncokkal, meredek szakaszokkal, így ők végül visszafordultak, egy újabb estét töltve a Paiul Foiiban. Mi a csúcsot elérve megfordultunk újra északnak, majd a zsákjainkat felvéve tekergőztünk fel-le a gerincen egészen az Ascutit focilabdáig.
Bár elég fáradtak voltunk valahogy mégsem vonzott az itt alvás, így a gerincet elhagyva kelet felé számomra meglehetősen gyötrelmes lefelé ereszkedés után elértük a Curmatura menedékházat. Nem volt nagy komfort, s még a cefre se esett valami jól, de azért a 13 órás túra után sokat nem kellett altatni.....
3. nap
Curmatura- Plaiul Foii (Bali, Peti)
Törcsvár (mindenki)
Sokáig nem marasztalt az ágy, s némi még otthonról hozott étek után indultunk vissza az autóhoz, no meg a többiekhez. Ezúttal egy rövidebb utat választottunk. Meredek (de azért az előző napihoz nem mérhető) emelkedéssel kezdtük a napot, kellemes napsütésben, de mostanra a legyek se bírták a szagunkat...A Forrás nyerget elérve megtaláltuk a névadó objektumot, jót merítve belőle, ami errefele drága kincs. Ezután köves térdfakasztó úton indultunk le a Medve völgyön. Szerencsére itt nem találkoztunk a névadóval (aki nyáron is bundában szedi a málnát). Újra elértük az erdősávot, s egy másik védkunyhónak titulált focilabda és néhány kereszt mellett pihentünk meg. Bizonyára azoknak a sírjai, akik megpróbáltak egy estét eltölteni ebben a "házban".
Hat óra alatt értünk vissza a többiekhez, akik a napi rendes tevékenységüket folytatták (ittak és napoztak).
Összecsomagoltunk, és autóztunk vagy 20km, mire elértük Törcsvárat. Találtunk egy kis panziót, ahol lepakoltunk, lemostuk a port, majd belevettük magunkat a törcsvári életbe. Megnéztük a várat meg valami skanzen félét, de az igazi kulturális sokk visszafelé ért, amikor az oláh-cigány árus a kupakból kínálta pálinkával Bencét (gondolom aznap nem elsőként, persze a szesz fertőtlenít).
Visszaérve a teraszon játszottunk néhány kör lórumot, és megkóstoltuk pár román bort. Különböző mértékben, de mind rossz volt, no persze a félédes "muskotály"-tól sokat nem várhatunk...
4. nap
Törcsvár- Omul csúcs
Az előző napon kén nem kényeztette a gyomrunkat....Felkerekedve dél-kelet felé a Bucsecs felé vettük az irányt. Kezdetben köves úton, majd egy patak mellett kapaszkodtunk felfelé. Az erdőben kellemes árnyákban haladtunk, de ahogy elértük a fahatárt lekerültek a polók és elővillantak az izomkötegek. Gyengébb idegzetű hölgyolvasók kérem tekintsenek el ezen fénykép nézegetésétől....
Egyenletesen emelkedtünk, majd egy lankásabb helyre letelepedve falatozni kezdtünk, mire egy csacsihad támadott meg minket. Elég egy prostituált csapat volt, csak a szendvicseink kellettek nekik.
Persze Szipi adták alájuk a lovat (lehet, hogy ők voltak a szamarak svéd bikini válogatottja?). Láttunk még bárányokat, sajnos délután felhőkben is. Kellemes 6-7 órás emelkedés után értük el a csúcsot.
A menedékházban nem sok időt maradtunk, körbenéztünk, fényképeztünk. Előkerült a csúcspacal, meg a kártya. Fejlámpás lórum, majd próbáltunk aludni....
5. nap
Omul csúcs-Brassó
Reggelre beköszöntött a mocsok idő. Kezdetben csak felhő, néha még talán felsejlett, hogy javulni fog, később konstansan szar lett a helyzett súlyosbítva némi hódarával. A csúcsok néhol még kilógtak a felhőkből, elég bizarr formákat alkotva, de később már nem sokat láttunk.
Az eredeti tervet módosítva kabinos lejutást választottuk, de ehhez is kellett úgy két órát menni. Végig a platón haladva nem sok szintet másztunk, de nagyon jól esett megérkezni valami menedékházhoz. Némi erősítő felvétele után elértük a kabin felső állomását és sűrű perkálás után pikk-pakk leértünk Busteni-ba. Itt megkerestük a vasutállomást és Brassóba vonatoztunk. A brassói állomáson szállást ajánlva jöttek hozzánk, mi mentünk vele. Mint kiderült csak felhajtó, de elég kellemes helyre vitt (3 menedékházas és a panziós éjszaka után egyenes kiváló). Kicsit rendbeszedtük magunkat, majd indultunk feltérképezni a várost. Megnéztük a Fekete templomot meg a belvárost, ami nagyon kulturált képet mutatott (a külvárost itt sem minősíteném). Beültünk sörözni ide-oda, majd egy karaoké bárba tévedtünk.
Nagyon szolidan éreztük magunkat, ezért kértük a G'nR Paradise City c. számát, amit ugyan nem tudtunk elénekelni, de ez ekkor már senkit se érdekelt.... Hazafelé még Szipi utolsó, vésztartalék 10 lejesén vettünk 2db 2 literes pillepalack sört, ne szomjazzunk. Szerencsére Kopasz spori diétázott és hamarabb hazament...
6. nap
Brassó-Debrecen
Reggel hazaértünk, aztán valamikor később felébredtem... Nem teljesen világos hogyan, de az autót össze kellett szedjük Törcsváron, ezért nem indultunk túl korán haza. A vezetést Bali vállalta, ami megnehezítette az autó hátsó ülésein utazók életét, lévén kiegészültek Bencs sporival. Segesvár felé haladva átrobogtunk szász falvakon, elég jól néztek ki, de nemigen álltunk meg. Kolozsváron be kellett menjünk a főkapitányságra, azonban a jogosítványomat nem adták vissza, hiába vittük a kérvényt (román nyelvre fordítatva, kinyomtatva). Kiderült nem is adhatják vissza, megszopatott a zsernyák. Adtak egy csekket, fizessem be, s majd valamikor visszaküldik a papírjaimat. (Az ígért 3 hónap helyett protekcióval sikerült 4 hónapra megkapnom, mint kiderül csak ebben az évben júliusig ez volt a 700. jogsi amit elkoboztak. Persze a csekket nem fizettem be...) Továbbutazva a Királyhágón még elfogyasztottunk pár micset, hát nem volt egy wunderbaum illat a gépben mire hazaértünk....
További képek a BSBK Képgalériában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése