Némi szünet után újra le kellett verni a port a
bakancsokról, kicsit már bizsergett a talpunk. Több lehetőség is felvetődött,
legelőszőr az Egyeskő 60 jött szóba, de mivel csak 2 napunk volt, így
közelebbit kerestünk. Régi terv a Gerlachfalvi-csúcs megmászása, de a Tátrában
pont a csúcstámadás idejére esőt ígért, s némi jegesedésről is írtak, ezért
továbbra is terv maradt. Szóba jött Szipi szőlőjének megtámadása, de mivel a
májunk kevésbé bizsergett, mint a talpunk szóval kiesett... Gutin! Oké! Balinak is ok, az utolsó percben Borsy Laci is
befutott, majd utolsó után Leiher Nóri, utolsó után kettővel meg Szabi....
Reggel 3/4 6-os indulást beszéltünk meg Balival. Mindig
megfogadom, hogy ha Bali jön értem elég akkor kelnem amikorra ígéri hogy
érkezik, de most valahogy nem figyeltem, így bőven volt időm megnézni a reggeli
migránshelyzetet... és csak eztán vettük fel Lacit. Még
némi tankolás, vásárlás, szarakodás után már úton is voltunk Szatmár
felé. Szatmáron befutottunk egy kávéra Nóriékhoz, majd kiderült, hogy aznapra ugyan
Szabinak melója van, de Nórinak van kedve csatlakozni, így Szabi által le nem
porolt bakancsát saját kezébe, vagy inkább lábára vette és száguldoztunk is
tova... A nagy száguldozás után már elmúlt dél mire a suiori túristaközpont
parkolójába megérkeztünk. Persze felvetődött, hogy akkor most ugye ebédeljünk,
de ezt valahogy sikerült elvetni. Átöltöztünk, nyitópálinka és/vagy sör, kis
pakolás (óh, hol van ilyenkor Szipi!) s uzsgyi!
Az út eleje egy rossz betonúton egy bányán keresztül
vezetett, gondolkoztunk itt is hagyhatnánk az autót, de aztán rájöttünk mégsem
nézne jól ki a bánya teherautója volvo kerekekkel... Tovább macskaköves úton
szép erdőben sétáltunk, megkóstolva Szipi körtepálinkáját…. ….de beszéljünk vidámabb témáról :(
Ragyogó napsütésben értünk ki az Ökörmezőre, mikor befutott
Bence hívása, hogy már elérte a fröccskörön a második ellenőrző pontot, s ennek
annyira megörült, hogy interurban ittunk is rá egy kis pálinkát, de már nem a
körtét. B+… mondjuk Laci gönci barackja nagyon jó volt.
Innen már látható volt a Kakastaréj, szépen lassan kezdett egyre
meredekebb lenni az út. Lacit csak nem tudtuk elhagyni, úgy látszik tényleg jó
kondiba van, vagy csak mi gyengültünk. Minden esetre amikor elértük a Taréj
alatti mezőt jó volt egy kicsit pihenni, falni valamit, előkerültek az utolsó
sörök. Persze Balival kimásztuk a sziklára.
Innen a további terv szerint a Gutin gerincén haladtunk, bár
jelzést nem találtunk, de tiszta időben toronyirányt nem lehet eltéveszteni az
irányt. Egyedül a helyenként combig érő törpefenyves, borókás dzsindzsa okozott
kellemetlenséget, úgyhogy bár az időjárás nem indokolta előkerült a hosszú
nadrág. Szembe találkoztunk egy pár debrecenivel… no nem ettük meg őket, de
Kapnikbányáról indultak, így Nórika is megnyugodott, hogy odaérünk. Csakhamar
felértünk a Gutin csúcsra (1443m), ami túránk legmagasabb pontja volt, majd
újra csak toronyirányt az Apostolok felé vettük az irányt. Jelzést továbbra se
találtunk, de legalább az ösvény ki volt járva. Az Apostolokra helyenként
erősen meredek út vezetett, s bár utólag csak 3 Apostol csúcsról olvastam, mi
azért megtaláltuk mind a tizenkettőt…
A csúcsok után lefelé indultunk, kezdetben egy bükkösön, majd
egy sípályának kitermelt erdőn át haladtunk. Lacit is sem tudtuk elveszíteni,
mindig újra megtalált bennünket. Még kellemes világosban értünk le Kapnikbánya
felett az országútra, pont ahol a szemközti sípályák kezdődtek. Ezeknél már
felvonó is volt így azt szimatuk, erre lesz bambiosztás, de csalatkoznunk
kellett, zárva volt minden. Kicsit lentebb viszont, ahol egy másik sípálya
indult kiváló helyet (értsd sört) találtunk. Alig kóstoltunk meg párat, meg is érkezett Szabi. Nagy volt a
viszontlátás öröme, hát még amikor kirendelt fejenként „o suta gramm”-ot…
Szerencsére valakinek eszébe jutott, hogy vacsorázzunk, így a konyha zárása
után nagy nehezen sikerült kikérni öt csorbát meg öt tarját. Hamar eldőlt, hogy
Szabiék se mennek ma haza, s így megszálltunk a hotelben. A szobában még egy
kicsit oltottuk szomjunkat, csak Laci kérlelte hiába a recepciós Radulicát oly
hosszasan és kedvesen…
Az éjszaka kemény volt, a 3 ágyas szobában gyorsan megosztoztunk
Balival a franciaágyon, s valóban ez volt a jobb választás, ha lehet ilyet
mondani, ugyanis Laci a legkeményebb BSBK-s hagyományokat is megszégyenítő
éjszakába kezdett. Legközelebb Zsigával alszik! Megváltás volt, mikor reggel
lett és végre kinyitottuk az ablakot…
Reggeli és tisztálkodás után a mai napra a Suioron hagyott
autónkhoz való visszatérést terveztük mégpedig a Mogosa csúcson át. Mivel Szabi
autóval jött, így Kapnikbánya faluig beültünk hozzá. Úgy 4-5 km-t tehettünk meg
lefelé mire a falu (város?) központjába értünk. Itt elkanyarodtunk észak felé,
elég hosszan lehetett még a hegy irányába menni. Egy vízmű telepnél aztán
leraktuk az autót, s elindultunk felfelé. Megkérdeztük merre a jelzést, talán
találtunk is az elején párat, de aztán megint inkább toronyirányt haladtunk.
Egy szép bükk erdőben voltunk, s bár Mogosa csúcsán vannak meteorológiai és
talán mobil tornyok a toronyirányt ez időben a menjünk meredeken fel
jelentette. Jó másfél óra után értük el a tisztást, majd hamarosan a csúcsot.
Lefelé a meredek sípályán mentünk, kicsit kezdett is sajogni a
térdem, de hamarosan utunkat állta a „kisháznál”, vagy inkább mögötte felhúzott
turistab…oda. Jöttek is szép számmal az ülőlifttel a népek egy jó túrós
csuszára, meg mamaligára. Mi is betermeltünk egy kis pisztrángot, papanast,
sört.
Innen már ismét csak a suiori sípályán haladtunk le az autónkhoz.
Átöltözés, pakolás stb… Mivel a Szabi autóját Kapnikon hagytuk, így vissza
kellett vinni oda őket, így kis kitérőt tettünk. Hála Szabinak persze nagyon
hamar odaértünk, meg Bali úgyis nemsokára megkapja az új autót… és Nórikát is
biztosan ki lehet engesztelni… Kapniktól vissza már Bali vezetett és
kényelmesen értünk haza, Apa felé levágva az utat.
Összegezve remek kirándulás volt, ideális 2 napos túra, s bár
térképet egész úton egyetlen turista helyen se találtunk, jelzést elvétve végül
mégsem sikerült eltévedni, hiába ígértük Nórinak. Úgy látszik mégiscsak
öregszünk.
2015. október 3-4.
16+6 km (750+600m szintemelkedés)
u.i.: De Szipi ugye legalább a szára belefőtt abba a
körtepálinkába?!
P spori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése