"B" mint Bihar

Kezdjük rendhagyó módon egyből egy kis hangulatkeltéssel:

 

Az évi nagy túra előtti utolsó felvezető túrának szántunk egy 3 napos ausztriai via ferrata kirándulást. Ennek megfelelően a csapat mélység érzékeny része helyett Fenyős Zolival, Ferenczi Pistivel és Egressy Gabival egészültünk ki. Ahogy közelgett a kitűzött túranap, úgy lett egyre bizonytalanabb az időjárás, biztosabb, hogy nem vállaljuk be. Végül úgy döntöttünk, hogy „B” tervet foganatosítunk, „B” mint Bihar.

A kitűzött pénteki start helyett szombatra tettük át az indulást, s mivel a rendelkezésre álló kevés idő alatt nem találtunk biztos alvóhelyet, mindenre készülve pakoltunk. Bali szokás szerint összeszedte a társaságot, szépen kitöltöttük a rendelkezésre álló helyet. Persze a hátsó középső ülésért most sem volt nagy tülekedés… Így mire megérkeztük a hegy aljába senkinek se volt ellenére, hogy hamar lerakjuk az autót és keressünk egy jó kis ösvényt. A „Mamma” panziónál parkoltunk, ahol korábban sokszor aludtunk, és amit a tulajdonosnő Éva néni pár évvel ezelőtti halála után is szépen üzemeltetnek. A rajtsör elfogyasztása után szinte egyből megtaláltuk a beszállást, a Galbina patak völgyében. Az ösvény meglehetősen ritkán járt, ennek megfelelően helyenként a természet visszaszerezte jussát. A kellemes napsütésben jól esett megmártózni a hűs patakban, amit szubjektív mércével 10 fokosra mértünk. A fürdés után a Galbina-szurdok felé vettük az irányt. Itt már egyre sűrűsödtek a népek és a felhők. A szurdok veszélyesebb részen lévő fém sodronynál gyakran kellett várni, hogy a strandpapucsos, zokni nélküli „természetjárók” ügyetlenkedjenek. Ezek ellenére csodás volt a szurdok, majd a barlangok.

A szurdokból kikapaszkodva viszont Zoli lábszárába beékelődött egy leguruló kő, jókora sebet hagyva. Rövid betadine-os átmosás és kötés után, amit némi tápanyag és tápital magunkhoz vételével kötöttünk össze, a Porcika-zsombolyt vettük célba. Itt éppen egy hegyi mentő csapat gyakorlatozott. Innen már lefelé haladtunk a Csodavár felé. Közben kezdett dörögni, így sietősebb lett az utunk. Nem voltunk azonban elég gyorsak, kb 10 percre kapott el eső, amíg a barlangig elértünk, mégis alaposan eláztunk. A barlangban szárítkoztunk, majd úgy döntöttünk, hogy az utat a barlangon keresztül folytatjuk. Szerencsére nem volt magas a vízállás, így jól haladtunk fejlámpáink fényében. Még sosem sikerült teljesen végigjárni a barlangot, mindenkinek ajánlani tudom, nagyon szép volt. Benéztünk a kettes dolinába, ahol nem sokkal mellettünk szakadt le egy hatalmas földdarab, szerencsére az ijedtségen kívül más baj nem történt. A kettesből visszatérve csomagjainkat felvéve újra felfelé kapaszkodtunk, az eső már elállt, de némi sár maradt.

A kikapaszkodás után az „autóúton” hamar elértük a Csodavár-menedékházat. Lassan esteledett, így mindenképp valami szálláshely után kellett néznünk. Az üzemeltető hölgy némi tanakodás után talált nekünk egy félkész állapotban lévő viskót, nem tudni hogy éppen pusztulófélben vagy épülőfélben volt, mindkettő jeleit láttuk. Mi az első irányába tereltük a dolgokat… Nagyon jól esett a sör, majd a leves, végül négyünknek a snitzel, Fenyősnek a tokanyica. Újabb sörök és némi tömény hatására hamar emelkedett a hangulat, újabb sebkötözés és sörök után jöhetett a lórumparti. Kicsit nehezítette a játékot, hogy csak ketten ismertük a szabályokat, bár Fenyős is lelkesen magyarázott, amíg el nem álmosodott. Közben megérkezett egy lánygimnázium meg pár rum is, majd ment a rum meg tokanyica, mint a Galbina-kitörés…. És itt nem a fénykép, hanem az arcok homályosak már.

  

Másnap komótosan szedelőzködtünk, némi reggeli után majdnem mindent megtaláltunk előző napi cuccainkból. Hamar melegedett az idő és némi extra borravaló (amit ugyan akkor nem értettek, de gondolom később megvilágosult bennük ennek indokoltsága) hátrahagyásával útnak indultunk. A csodavár kilátópontjait sorra végigjártuk, majd egy jelzés nélküli ösvényen indultunk a Galbina-szirt felé. Elég szépen emelkedtünk és az ösvény is elfogyott, így egyre gyakrabban néztük a GPS-t. Utóbb kiderült végig jó irányba haladtunk, de ott ez nem volt ilyen egyértelmű. Végül csak kiértünk egy jelzett útra, ahonnan a Galbina-szirtet hamar elértük. Gyönyörködtünk a panorámában, a szép napsütésben. Innen némi hűsölésre az Eszkimó-jégbarlang felé haladtunk. Itt kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a rövidebb úton a Flóra-réten térünk vissza az autóhoz. Szépen haladtunk le, bő óra után visszaértünk az odafelé vezető utunkra. Természetesen a fürdőzést sem hagytuk ki, igényvolt rá, szép lassan mindenki megmártózott teljes testtel. A visszaút innen már nem volt túl érdekes, jórészt beszélgetéssel telt. A „Mamma” panziónál meg egy búcsúsört elfogyasztottunk, majd hazafelé vettük az irányt.

 

Időpont: 2012. augusztus 4-5.

Résztvevők: Bali, Fenyős Zoli, Ferenczi Pisti, Egressy Gabi, Peti

Táv: szombat 18.9km, 1409m szint, vasárnap 18.6km, 704m szint