Biharfüredi körtúra

Útvonal: Feredő-nyereg - Buckás liget - Szerenád vízesés - Triccs-traccs vízesés - Lája patak vízesés - Miss vízesés - Égett-tető - Kedves pojána - Lóhavas - Kishavas - Biharfüred - Feredő-nyereg
Táv: 26-28 km, szintemelkedés 600-700 m, menetidő 7 óra 15 perc
Résztvevők: Rugó, Peti, Ziggy

Néhány hete tervbe vettünk egy május - végi június eleji egy napos saját szervezésű túra teljesítését. Az "aranyat érő" májusi eső stornózta a május végi időpontot. Június első hétvégéjére már jobb időt mondtak, de megtapasztalva a hétköznapi esőzéseket lelkesedésünk lanyhult. Végül Ziggy mondta ki a végső szót, mármint, hogy mindenképpen menni kellene. Jelentkező nem volt sok és a csütörtök-pénteki majdnem szakadatlan eső sem szaporított a csapatunkon. Végül hárman indultunk útnak: Peti, Ziggy és jómagam. A túrát Ziggy és Peti felvezető kirándulásnak szánta az egy hét múlva induló Korzika-hét előtt, én pedig megpróbáltam elfelejteni egy napra a dolgos hétköznapjaimat. A terv még péntek délután sem volt kész. Az északi hegyeinkben árvíz, Szlovákiában szintén tetemes eső esett a túránkat megelőző napokban. Végül az időjárást latolgatva a Bihar hegység mellett döntöttünk. Ráhangolódásként Peti térképet nyomtatott, Ziggy és én munkahelyi összejövetelre készültünk, de a Ziggyé elmaradt az eső miatt. Nekem is sikerült valamivel éjfél után hazabicikliznem - az elfogyasztott szesz ellenére baleset nélkül. Persze ezután a szombat kora reggeli ébredés nem esett jól, Peti 6 óra 1 perckor már az ajtónk előtt állt az autóval - így a "gondos" előkészületeknek köszönhetően a fényképezőgép otthon maradt. Ziggy hasonlóképpen járt - mármint a fényképezőgéppel.


Habár szombatra napsütést ígértek, mi nem láttuk a napot a felhők és a köd miatt, de legalább nem esett. A határon átérve már-már bizakodhattunk egy kis javulásban, a felhők oszlani kezdtek. Onnan aztán Felixfürdő, majd Peti kerülgette a sok kátyút és megérkeztünk Belényesre. ABC, sörtankolás - én még rá se tudtam nézni a söröshűtőre. 9 óra magasságában megérkeztünk a Feredő-nyeregbe. Parkolás, átöltözés, rajtsör (én kimaradtam), egy kis tanakodás a ruházatot illetően, majd útnak indultunk a kék kör és háromszög jelzést követve a Buckás liget irányába. Néhány száz méter után Peti megpróbált minket leterelni az útról, de ellenálltunk és nemsokára meg is találtuk a jelzéseket. A Buckás ligeten tehéncsordával találkoztunk és egy erdélyi magyar iskolás csoportot hagytunk el. Nemsokára rájöttünk, hogy jó volt előznünk, mert az út szűkült és egy patakon keltünk át enyhén vizes zoknikkal. A Kis-Jád patakot lefelé követve elértünk a Szerenád vízeséshez, szerenádod nem adtunk, csak pálinkakóstolás volt még mindig nélkülem. Néhány száz méterrel lentebb elhaladtunk a Triccs-traccs vízesés mellett, majd ismét pálinka. A Kis-Jád itt torkollik a Jád patakba - ez volt túránk legmélyebb pontja. Jobbra kanyarodtunk a Jád patak folyásával szemben felfelé folytattuk utunkat. Nemsokára, a Lája patak vízesésénél ismét pálinka és fénykép.


A Jád patak völgyében a félig-meddig aszfaltozott úton haladva hirtelen egy táblácskát találtunk: Miss vízesés balra fel, át a patakon. Terveink között szerepelt, hogy esetleg arra megyünk, de útközben letettünk róla, inkább végig a jelzett úton szerettünk volna menni. A táblácska szerint "S" betűvel jelzett az út a vízesésig, ezért gondolkodás nélkül változtattunk a terven, átgázoltunk a patakon és irány az oldalvölgyben eleinte enyhén, majd később egyre meredekebben felfelé. Kb. fél óra után a patakon többször átkelve megérkezünk a vízeséshez. Érdemes volt, mert megint ihattunk - mármint Ziggy és Peti. Azt hiszem itt el is fogyott a pálinka, de ez nekem nem jelentett változást. Innen kezdődött utunk legnehezebb része. Meredeken mentünk felfelé, jelzés sehol - ezt akartuk elkerülni. A fenyőerdőben a kevés aljnövényzet hál'istennek nem jelentett akadályt. Többször éreztük már úgy, hogy végre fenn vagyunk a tetőn, azután megint meredekebb lett, de végülis felértünk. A hegy tetején már a civilizáció jegyeit véltük felfedezni - kivágott fák, egy kis szemét, majd egy földutat is találtunk. Térképnézés, tanakodás majd találtunk egy lapos hegyormot, amit az Égett tetőnek gondoltunk. Ennek örömére elfogyasztottuk a csúcsszendvicsünket, majd továbbindultunk a kék jelzésű utat megkeresni. Nem találtuk meg azonnal, több utat-ösvényt kereszteztünk, majd egy nagyobb tisztáson állt néhány fa, amin távolról 4-5 kék jelzést is láttunk. Megnyugodva, hogy már nem tévedhetünk el pihentünk egyet. Ezután a jelzések szerint továbbindultunk egy frissen kivágott erdőrészen keresztül. Jelzéseket megint nem láttunk úgy 15 percen keresztül - a fákkal együtt a jelzéseknek is annyi. Egy kis megmaradt erdős szakasz után havasi legelőre értünk, letértünk a jelzett útról most már csak azért is, felmásztunk a Kedves pojánára, ahol ismét tehéncsordával találkoztunk, fénykép, uzsonna. A tehénpásztor lelkesen köszöntött minket - végre kétlábúakkal is találkozott és tejjel próbált kínálni, de nem voltunk vevők rá.



Beszélgetésünk alapján úgy tűnt ő sem használ sokkal többet annál a 100 szónál, amit Peti meg én románul tudunk. Volt még sörünk. Ennyi mászás után az én alkoholszintem is annyira lecsökkent, hogy nekem is jólesett néhány korty. Megnéztük a tehénpásztor nyári lakját - nem irigykedtünk. A gerincen végig havasi legelőkön folytattuk a túrát a Lóhavas, Édenkert kilátó, Kishavas érintésével. Útközben Ziggy és Peti visszaemlékezett tavaszi havas túrájukra a Bocsászán. A gerinc és a hegycsúcs tisztán látszott, viszont az Ördögmalom vízesés sehonnan nem volt látható. A kishavas után újabb tehéncsordával találkoztunk, majd erősen ereszkedni kezdtünk a Csodaforrás felé, ahol megint összefutottunk az iskolásokkal. Biharfüreden nem merészkedtünk az étterembe a tavaszi tapasztalatok után. Innen már az országút mentén vezetett a turistajelzés egészen a Feredő-nyeregig.
Úton hazafelé talán még több volt a kátyú. Pihenésként Nagyváradon volt időnk megállni egy kis városnézésre és sörre. Ott már szikrázó napsütés és meleg idő fogadott minket. Naplementére hazaértünk.
A várt rossz idő és sár helyett kellemes, többnyire felhős néha napos időben, helyenként nedves fűben, számottevő sár nélkül tettük meg körtúránkat. A jelöletlen 2-3 km szakasz első felétől eltekintve nem túlságosan megterhelő kirándulásban volt részünk.