Táv: 40km körül, szintemelkedés 2500m, menetidő 13óra
Résztvevők: Ziggy, Bali, Peti
Eredetileg 3 napos Gyalui-havasok kirándulást terveztem, Torockóval, Bélavárával (kapcsolódva Fenyősékhez), valamint borospincék látogatásával, de éreztem ezt kicsit irreális pár nappal a indulás előtt megszervezni, így maradt egy 1 napos közeli kirándulás. Az ötletet bibircs.blogja adta a Bocsásza körtúra végigjárására. Ide legalább hárman el tudtunk menni.
Hajnal 5 órakor sikerült indulni Baliéktól, gyorsan haladtunk kezdetben, határon pénzt váltottam, megkerültük Váradot és már kezdődött is a kátyukeresés. Sikerült sok pontot gyűjtenünk, ennek ellenére megúsztuk tengelytörés nélkül. Javítómühely akadt bőven, de egyik sem klasszikus Volvo szervíz. A helyi erők is óvatoskodtak, volt hogy megállt előttünk a forgalom. A visszaúton néha elszakadt Balinál a cérna, és inkább az átrepüléssel próbálkoztunk, ha kikerülni úgysem lehetett. Fél 8-kor azért megérkeztünk Biharfüredre (Stina de Vale). A Iadolina hotel parkolójában hagytuk a gépet, majd térképvásárlással próbálkoztunk, sikertelenül (hol máshol ne lenne Bihar térkép, mint a Biharban...). Viszont a mindenes csaj oké volt zacskóval a fején...
Hajnal 5 órakor sikerült indulni Baliéktól, gyorsan haladtunk kezdetben, határon pénzt váltottam, megkerültük Váradot és már kezdődött is a kátyukeresés. Sikerült sok pontot gyűjtenünk, ennek ellenére megúsztuk tengelytörés nélkül. Javítómühely akadt bőven, de egyik sem klasszikus Volvo szervíz. A helyi erők is óvatoskodtak, volt hogy megállt előttünk a forgalom. A visszaúton néha elszakadt Balinál a cérna, és inkább az átrepüléssel próbálkoztunk, ha kikerülni úgysem lehetett. Fél 8-kor azért megérkeztünk Biharfüredre (Stina de Vale). A Iadolina hotel parkolójában hagytuk a gépet, majd térképvásárlással próbálkoztunk, sikertelenül (hol máshol ne lenne Bihar térkép, mint a Biharban...). Viszont a mindenes csaj oké volt zacskóval a fején...
8-kor nekivágtunk a túrának, 5 perc alatt eljutottunk a Csoda-forrásig (Izvorul Minunilor), ahol láttuk, hogy Biharfüred vissza 20 perc, tehát nagyon gyorsan haladunk...Biharfüreden még csak foltokban lévő hó felfelé egybefüggővé vált, majd elhaladtunk 3 db Biharfüred 1 óra vissza tábla mellett, apró hiba hogy ezek a táblák egymástól fél órai útra voltak. Rájöttünk valami nem stimmel a táblákkal... A nap szépen sütött, kis pálinka és már el is értük az erdőhatárt, kitárult az egész napi túra. Ettől kicsit megijedve még egy kis pálinkát ittunk, szendvicseztünk. Közben feltünt, hogy egy kutya is társunkká szegődött, kitartott az egész út alatt, ekkora hülyéket ritkán lát gondolta, persze csúnyán megszívta ennyit menni pár szottyadt szendvicsvégért. Bali szerint a sonkát és szalámit nem ismerte, csak vonakodva fogadta el.
Az első csúcs a Mező-havas (Vf. Poienii) volt, a süppedős hó miatt felkötöttük a hótalpakat, nekem volt saját (a sógortól karácsonyra kaptam egy jól sikerült téli Boga-völgyi kirándulás után), Ziggyéké kölcsöncucc volt. A Baliét ismertük már a januári Bihar túráról, kicsit gyengébb konstrukció, zengett is később miatta a hegyoldal. Ez volt a BSBK hótalpas debütálása, melyet rögtön fényképen megörökítettünk. Ahogy feltettük a hótalpat, a nagy örömködés közben el is tévedtünk, ez már a 2. kisebb kitérő volt, így végül toronyiránt másztuk meg a csúcsot, míg az út kikerülte azt. A nagy hó minden jelzést betemetett, csak jelzőoszlopokra támaszkodhattunk, de azok ezen a szakaszon nem voltak. A csúcs után gyorsan vesztettünk 200m szintet, majd újra kapaszkodhattunk fel az Istenek-havasára. Jelzett út itt se volt, néhány quad túrta össze a havat talán egy héttel korábban. Szépen haladtunk, gyorsan elértük a Horgas-havast és láthattuk a Bihar déli részét a Nagy-Bihar csúccsal (1848m). Kicsit erősödött a szél és néha egy-egy felhő zavarta a napsütést, ekkor kellemetlen hideg volt. Enyhén süllyedő, emelkedő szakaszok váltogatták egymást, a mindent betemető hó miatt úgy éreztük mintha a világ végén járnánk, vagy legalábbis a Delta főcímében. Jellemzően fáradva kitaláltuk, hogy a következő tereptárgynál megállunk, majd fél óra múlva találtunk egy sziklát és egy fát amit elérve kicsit pihentünk, a Sík-havas oldalában. Tovább haladva megláttuk a visszafelé vezető útjelző táblát: Stina de Vale 3-4 ore, persze tudtuk hazudik, biztos kevesebb. Utóbb rájöttünk valóban hazudik, több...A Bocsásza csúcsra szép emelkedő vitt, utolsó szakasz egész meredek. A kilátás viszont kárpótolt bennünket, láttuk délre a Drágán tavat, keletre a Vigyázót (1836m). Elkészültek a csúcsfotók (Loki sálas), elfogyott a pálinka.
20 perc pihenő után indultunk vissza. Jókedvűen indultunk le, úgy tudván a nehezebb szakaszt letudtuk. Letértünk az útról, Bali kicsit rövidített, majd én is követtem, majd egy oszlopnál Ziggy is utánunk. Mivel több útjelző oszlopot nem láttunk, kicsit tanakodtunk merre menjünk. Sajnos a Bali Pádis térképén ez a rész már nem szerepelt a döglődő GPS-én pedig ösvényt nem jelzett, így elindultunk lefelé, lévén úgyis arra kell menni, majd kilyukadunk a Drágán-patak partján. Egyre meredekebben süllyedtünk, hol az egyik, hol a másik partján egy kis pataknak. A hó elég mély volt, így a hótalpak maradtak, viszont oldalazni nemigen lehet velük, és a patakon átkelés és sziklák közti ereszkedés is nehézkes. Töretlenül mentünk lefelé, míg oldalról újabb patak egyesült a miénkkel, és sziklák közt tört lefelé. Kicsit előrementem, levettem a hótalpat, kerestem a lemenő utat. Iszonyat meredek sziklafalak mindkét oldalt, középen zuhatag, mint később beazonosítottuk az Ördögmalom-vízesés tetejéhez értünk, ami sajnos ugyancsak hiányzott a Bali GPS-es térképéről... Inkább a visszautat választottuk, ami nagyon meredek, mélyhavas oldal volt, végre melegünk volt. Nagy szenvedések után egy romos pásztorszállásnál jutottunk ki az erdőből, megpillantva az útjelző oszlopot. Legalább másfél órát vesztettünk, de nagyon örültünk, megmenekültünk. Ezután szigorúan jelzéstől jelzésig végül lejutottunk a Drágán patakhoz. A híd szélén megettük Ziggy életmentő diákcsemegéjét, majd sötétedésben indultunk a Cserepes patak völgyében felfelé. Néhány szép hóvirágot, pár bimbózó sáfrányt, és egyéb "kökörcsin"-féléket láttunk. Az út lassan és hosszan emelkedett, egészen a gerincig, ahol már teljesen besötétedett, feltettük a fejlámpákat. Lefelé végre láttunk pár lábnyomot, konstatáltuk, hogy nem csak mi járunk túrázni, az útvonalat elemezve később kiderült, hogy a saját reggeli lábnyomaink voltak...
20 perc pihenő után indultunk vissza. Jókedvűen indultunk le, úgy tudván a nehezebb szakaszt letudtuk. Letértünk az útról, Bali kicsit rövidített, majd én is követtem, majd egy oszlopnál Ziggy is utánunk. Mivel több útjelző oszlopot nem láttunk, kicsit tanakodtunk merre menjünk. Sajnos a Bali Pádis térképén ez a rész már nem szerepelt a döglődő GPS-én pedig ösvényt nem jelzett, így elindultunk lefelé, lévén úgyis arra kell menni, majd kilyukadunk a Drágán-patak partján. Egyre meredekebben süllyedtünk, hol az egyik, hol a másik partján egy kis pataknak. A hó elég mély volt, így a hótalpak maradtak, viszont oldalazni nemigen lehet velük, és a patakon átkelés és sziklák közti ereszkedés is nehézkes. Töretlenül mentünk lefelé, míg oldalról újabb patak egyesült a miénkkel, és sziklák közt tört lefelé. Kicsit előrementem, levettem a hótalpat, kerestem a lemenő utat. Iszonyat meredek sziklafalak mindkét oldalt, középen zuhatag, mint később beazonosítottuk az Ördögmalom-vízesés tetejéhez értünk, ami sajnos ugyancsak hiányzott a Bali GPS-es térképéről... Inkább a visszautat választottuk, ami nagyon meredek, mélyhavas oldal volt, végre melegünk volt. Nagy szenvedések után egy romos pásztorszállásnál jutottunk ki az erdőből, megpillantva az útjelző oszlopot. Legalább másfél órát vesztettünk, de nagyon örültünk, megmenekültünk. Ezután szigorúan jelzéstől jelzésig végül lejutottunk a Drágán patakhoz. A híd szélén megettük Ziggy életmentő diákcsemegéjét, majd sötétedésben indultunk a Cserepes patak völgyében felfelé. Néhány szép hóvirágot, pár bimbózó sáfrányt, és egyéb "kökörcsin"-féléket láttunk. Az út lassan és hosszan emelkedett, egészen a gerincig, ahol már teljesen besötétedett, feltettük a fejlámpákat. Lefelé végre láttunk pár lábnyomot, konstatáltuk, hogy nem csak mi járunk túrázni, az útvonalat elemezve később kiderült, hogy a saját reggeli lábnyomaink voltak...
Fél kilenc körül érkeztünk az autóhoz, -3 fok volt. Átöltöztünk, nagy lakomára készültünk a hotelben. 9 előtt pár perccel (helyi idő szerint 10), belépve a bár már zárva volt, az étteremben 2 banya nézte a román egyest. Étel iránt érdeklődve felsorolt 3 fajtát, az elsőt értettem, kotlet jó lesz, trej, oké, bere! Bere nyet, bár bezárt, ásványvízért kimentünk a kocsiba. Sietnünk kellett, ránkszóltak gyorsan együnk, zárnak... Kaja jó volt, szerintem, ha a kutyát sütik ki az is ízlett volna. Hazafelé még egy benzinkútnál még vettünk pár sört, majd éjfélre hazaértünk. Nem kellett altatni...
Ja, ekkor született meg a végső elhatározás a BSBK egyesületi GPS beszerzésére (a sörkörös eltévedés még csak gondolatébresztő volt...)
VálaszTörlés