Feketeöves olvasóink emlékezhetnek rá, hogy már volt ilyen túránk. A fehér öveseknek itt a link: https://bsbk94.blogspot.com/2017/08/magas-tatra-atkeles.html
Hat évvel ezelőtt a Kárpát Egyesület szervezésében keltünk
át, de aki át-kel az keljen bé-t is, így lett ennek a túrának a neve Tátra
békelés (elnézést). A Magyarországi Kárpát Egyesület idén 150 éves, így van
némi kor-, kör-, sörelőnye velünk szemben. Szervezés terén viszont ezúttal inkább
saját magunkra hagyatkoztunk. Az előre beharangozott táv és szint súlyos
járványként hatott a sporttársakra, így végük mindössze 5 fő vágott neki a
kalandnak.
Debrecenből Bali, Rugó és jómagam (P titkár), míg Pestről a
Boncsér házaspár indult. A találkozót Csorba-tó környékén jelöltük meg. Lehet
Bali hajtott gyorsan, lehet Boncsi pakolgatott lassan (vagy mindkettő), de jókora
előnnyel érkeztünk a célba. Így némi elemózsia ivimózsia beszerzése után
felderítettük a megfelelő pontot a Poprádi-tónál, ahol a Bali autóját hagytuk.
Ügyesen kihúztuk a 6 órát, mikortól ingyenes a parkoló, s
már repültünk is Boncsgéppel Zakopaneba. Az útfelújítások jelentősen
lassították volna a haladásunkat, de a sofőr látván az apadó szeszkészleteket
és az emelkedő hangulatunkat rendesen pakolta neki (úgy látszik megfelelő
motiváció mellett gyorspakolóvá lép elő). Még világosban értünk így Zakopaneba,
ahol a szobák elfoglalása után betoltuk a szokásos sűrű vacsoránkat.
A városba csökkenő lelkesedéssel sétáltunk be, így még éjfél előtt ágyba kerültünk. A csülök még forgolódott egy kicsit a hasamban, így nehezen aludtam el…
Másnap reggel 6 órai indulást terveztünk. A szobánkban Bali
volt a legéberebb, aki 4.30-ra húzta a vekkert (legközelebb Boncsiékkal
alszik…) Én tartottam a formám, nehezen aludtan, nehezen keltem. Némi keksz,
tea kényszeredett betolása után indultunk útnak pár perccel 6 után. A városból
gyalog mentünk, elhaladva a síugró sáncok mellett, nem hallgatva az út mentén
sorban álló taxik szirén hangjaira. Mire elértük a Nemzeti Park határát 7 óra
volt úgy, hogy 5+ km/h sebességet hoztunk (tehát 5 km-re volt a szállásunk
Kuznicetől, a térképen kevesebbnek tűnt…) Mondjuk érdemes olvasgatni a blogot,
már ha nem emlékszünk, hogy 6 éve ezt a nem túl érdekes utat taxival tettük
meg. Megvettük a parkba a belépőt és beálltunk a felfelé haladó sorba. Már kora
reggel rengetegen igyekeztek felfelé a jól kiépített úton.
Kellemes időben 8.30 körül a Murowaniec házban voltunk, ahol reggeli menüt fogyasztottunk: sör, tea corretto, szendvics. Innen a Zawrat hágó az első komolyabb emelkedő, néhány meredek helyen láncokkal biztosították a haladást. Útközben a hófoltokon nem maradhatott el a szokásos kompozíció.
10.20-kor a hágón voltunk, újabb frissítés és már indultunk is le az Öt-tó katlanba.
Az előrejelzésekkel szemben továbbra is kitartott a remek idő, s mi is remek időt mentünk. Némi lemaradást szokás szerint a menedékházakban szenvedtünk el, ezúttal az Öt-tavi háznál nem tudtunk ellenállni a csapolt sörnek. A ház mellett találkoztunk a hely rókájával (Vuk domesticus). A turisták kedvence, nagy örömmel fotózta az apáca (is) a kis vöröst…
Érzékeny búcsú után visszaváltottuk a repoharat (itt pénzt adnak érte, ha visszaviszed) és indultunk a Mormota-púpra (Swistowa kopa). Kisebb emelkedő után a törpefenyves közt leereszkedünk a minden lengyelnek és most már talán a muzulmánoknak is „must see” helyre a Morskie Oko menedékházba. Aki ki akar szakadni a tömegből, unja az emberek szagát… az ne ide jöjjön… Még a hirtelen leszakadó eső se tudta szétzilálni azt a tömeget. Épp csak pár sörrel, döcögve viseltük el.
Van némi kavarodás a nomenklatúrában a Morskie Oko lefordítva tengerszem tó, magyar megfelelője a Halas-tó, míg a fentebb lévő Czarny Staw (fekete tó) a magyar térképeken a Tengerszem-tó. Szóval mindkét tengerszem mellett elhaladva nekivágtunk a csúcsnak.
Itt az 1140m szintet 4.7 km alatt kell megtenni (némi szintvesztés mellett). Kezdetben a szembejövő esőkabátos túrázók alapos elázását az előző hirtelen esőnek tudtuk be, de ahogy emelkedtünk úgy kezdett a mi fejünkön is kopogni a víz. A vizes csúszós köveken, hideg láncon kapaszkodni nem a legkellemesebb, de legalább nem villámlott, mint 6 éve (ugye micsoda szervezés…)
17.30-ra értünk fel, s bár nem előszőr jutottam el a Tengerszem-csúcsra (Rysy 2599m), de most fordult elő, hogy nem volt senki rajtam kívül. Nemsokára érkezett Ildikó és befutott Rugó és Boncsi is. Mire Bali felért az eső is elállt és csodás panoráma tárult elénk, az egyik oldalon a Csorba-tó, a másikon a Tengerszem-tavak (vagy hívjuk bárhogy).
Lefelé becsúsztunk még egy leves-sör kombóra a Tengerszem-csúcs alatti menedékházba, majd még a naplementében kereszteztük egy zerge falka útját.
Épp sötétedéskor érkeztünk a Poprádi-tóhoz, de most tovább kellett még menni az elektricka megállónál parkoló autóhoz. 10-re értünk oda, ezzel 16 óra alatt teljesítve a 37km-es távot, legyűrve a 2800m szintet (no meg azt a pár sört).
Némi autózás után a Csorba-tó központjában lévő Crocus apartmanházban lévő szállásunkra mentünk. Döcögősen szálltunk ki… Még a pálinka, bor is óvatosan (mondhatni nyögve nyelősen) fogyott a célba érkezés örömére.
Vasárnap a körülményekhez képest jól ébredtünk, még Bali se
húzott vekkert. Kiváló reggelit vételeztünk a Posta Hotel éttermében, majd
visszamentünk az autókért. Útközben Bali Zdiarnál kirakott minket Rugóval, így
egyrészt jobban fértek az autóban, másrészt mi tettünk egy kört a környéken.
Mire Bali visszaért már dél volt, így egy búcsú strapacska + sör párosítással
(a sofőr kávét kapott), köszöntünk el a hegyektől.
Ősszel újra Tátra túra családdal, remélem 6 éven belül pedig Cékelés (talán még az Sz-ig is eljutunk…)
P tk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése