Mt Buffalo Nemzeti Park

Ausztrál különkiadás – első rész
2019.05.18. szombat
Szerző: Ziggy

A BSBK mindenütt ott van! Bár Mexikóba még mindig nem jutottunk el – pedig a Titkár úr tényleg mindent megtesz az ügy érdekében – Ausztráliába már részben betettük a lábunkat (legalábbis a fiam és én). Ha már itt vagyunk, akkor nem maradunk távol a hegyektől sem. Bázisunk – Wodonga – nincs messze az Ausztrália keleti oldalán észak-déli irányban végighúzódó Nagy Vízválasztó hegységtől. Első utunk a mintegy 100 km-re található Mount Buffalo Nemzeti parkba vezetett egy egynapos felfedező túra keretében.
A Mt Buffalo a környező dombos vidékből kiemelkedő, meredek sziklafalakkal határolt fennsík 1100 - 1300 méteres magasságban. Miután először voltunk itt, néhány kisebb túrát terveztünk, amelyek célja a terület felfedezése volt. A hegység jól indít a kocaturisták számára is, a szerpentin végpontja ugyanis egy parkoló a fennsík egyik legmagasabb pontján, amely egyben az egyik legszebb kilátást is nyújtja az alattunk elterülő sziklafalakra és a völgyre.

Nem meglepő módon itt épült a hegység egyetlen turistaháza is. Turistaház alatt pedig itt nem egy két szobás vityillót kell érteni, az 1910-ben épült (utána több részletben kibővített) Mount Buffalo Chalet fénykorában (1938-39) kétszáz vendéget is el tudott szállásolni meglehetősen exkluzív körülmények között. Ehhez képest a ház most már tíz éve zárva van, nemhogy szállást, de egy csésze teát sem lehet kapni. A régi képeket nézegetve itt ért először utol az a furcsa érzés, hogy miért volt népszerűbb a túrázás 100 évvel ezelőtt mint manapság, mikor elvileg több a pénzünk és  a szabadidőnk is. Néhány évvel ezelőtt hasonló érzés fogott el a Radnai-havasokban járva, mikor láttuk az 1900-as évek elején nagy forgalmat lebonyolító, mára lepusztult vagy leégett turistaházak maradványait vagy hűlt helyét.

Első túrának a föld alatti folyó bejáratát választottuk. Ez a parkolótól mintegy 2-3 km-re volt, egy rövid vízszintes szakasz után a meredeken ereszkedő ösvény a fennsíkról lefelé tartó patak mellett folytatódott. A folyó egy szakasza egy barlangban található, ennek az alsó bejáratát találtuk meg.

Mivel semmiféle felszerelés nem volt nálunk, ezért a behatolást nem kíséreltük meg. Erre egyébként hosszan és részletesen megfogalmazott figyelmeztető táblák is emlékeztetnek, bár a táblákon felsorolt előkészületek után és a listán szereplő felszerelésekkel szerintem egy több napos barlangtúrát is túl lehet élni. Fő a biztonság!
Ezután visszamentünk a kiindulópontra és autóval átmentünk egy népszerű piknikező helyre, a Catani tóhoz, ahol állítólag nyáron fürödni is lehet. Mivel így május végén a víz hőmérsékletét úgy 15 fokosra saccoltam, ezúttal maradtunk az ebédelésnél és a nézelődésnél a tó partján.
Időközben kinéztem még egy kisebb túrát, amely a nemes egyszerűséggel ’Monolith’ névvel illetet sziklához vezetett, amely ráadásul a fennsík egyik legmagasabb pontja lévén kiváló körpanorámát kínált. Itt ért a turistaház utáni másik meglepetés. A sziklára ugyan már 100 évvel ezelőtt fémlétra vezetett és ezt sokan ki is használták, a modern turizmus ezt egész egyszerűen veszélyesnek minősítette, leszerelte és a szikla megmászására vonatkozó tiltó táblát helyezett ki. Amely tiltás egyébként közvetlen a mellett a tábla mellett van, ahol az alábbi fénykép is látható.

Szerencsére a panoráma nem csak a szikla tetejéről élvezhető, így mi magunk is jó néhány fényképet készítettünk mielőtt lefelé indultunk. Mivel a nap már leszállóban volt és nem volt kedvem a lefelé vezető hosszú szerpentinen sötétben vezetni, hamarosan hazafelé vettük az irányt.