A nagy pólóteszt

 Ezt a rendhagyó írást a pólók teszteléséről leginkább az az igény hívta elő, hogy egy-egy hosszabb túrára optimális számú és minőségű pólóval vágjunk neki. Elkerülve egyrészt a plusz terhek cipelését, (helyet hagyva a pálinkának) másrészt egymás vegyi kiirtását. Talán segít eligazodni az új egyhetes „csodapólók” világában.

Magas Tátra - Sasok-útja + Rysy átkelés

Régi vágyunk látszott teljesülni most júniusban, a nyár végi Pireneusok túrára felkészülve végre nekivágtunk a Sasok-útjának. De természetesen nem a dolgok könnyebb végét fogjuk meg, mert ha már lúd, legyen kövér. A túraterv a következő volt:

• Péntek: Podbanske (Csorba tótól 12km-re nyugatra)- Ticha (Csendes) völgy- Hladke (Sima) nyereg- 5 tavi ház. Térképen szerint kb. 1000m szint, idő: 7.45
• Szombat: 5 tavi ház- Sasok útja- 5 tavi ház, teljes út ideje 8.40, de 4-5 helyen ki lehet szállni
• Vasárnap: 5 tavi ház- Rysy (Tengerszem) csúcs- Csorba tó. Legalább 1400m szint, 9 óra

Szerencsére gyönyörű idő ígérkezett, ami a létrákon és láncokon lógva nem egy hátrány. Viszont csapatunk eléggé összement, menedzsment tankönyvemet idézve: „a két fős csoport lényege, hogy nincs benne harmadik”. Péntek reggel még a gyerekeket kiosztottuk az iskola-ovi-bölcsi-nagyszülők között (mármint mindenki a sajátjait), és már úton is voltunk. Szerencsére az autópálya épülésével egyre rövidebb a menetidő, kora délután már a Podbanske parkolóban készülődtük (azaz ittuk a kick-off sört). Az első napra tervezett völgy és hágó nagyon szép és csöndes volt, turistával sem találkoztunk egészen a lengyel oldalig. Ehhez hozzájárul az is, hogy hivatalos turista út nem vezet, itt nem volt annak idején határátkelő Szlovákia és Lengyelország között.

Az 5-tavi házba szépen befutottunk, kaptunk is egy szobát, amiben már (azaz még) 4 polják tartózkodott.

Itt rövidesen kiderültek a következők:

• a fél liter pálinka - amit magunkkal hoztunk - jóbarátainkat is bevonva nem tart tovább 10 percnél
• a lengyeleknek ez az utolsó estéjük, viszont mindenhol dugi-piájuk van, amit kizárt, hogy hazavigyenek
• a pia házilag, állítólag a lugason termett szőlőből készült Varsótól kicsit északra, de annyira nem tudtunk berúgni, hogy ezt elhiggyük, később kiderült persze, hogy a főkomponens a krumpli…
• a lengyelek mindenbe töltenek a piros színű likőrjükből
• a bygos finom és tápláló, de a pálinkával és sörrel elegyedve kiemelt kockázattal jár

Egyszóval mindent megittunk, amit elénk tettek, majd másnap némiképp fáradtan, másnaposan, de sugárhajtással indultunk neki a Zawrat nyeregnek. Valóban verőfényes napsütés, hófoltok sok helyen. A sasok útjába a legnyugatibb ponton szálltunk be, tervünk az volt, hogy végigmegyünk, és úgy jövünk le majd vissza a házhoz. Maga az út szép, kitett, komoly odafigyelést igényelt (mivel biztosítani gyakorlatilag nem lehet magunkat).

Volt egy rész, ahol kifejezetten nem lett volna rossz, ha az autóban hagyott hágóvas nálunk van. Fel-le, és újra fel-le, valóban szükség van arra a menetidőre. A forgalom átlagos, a túrázók sebessége is közel azonos. Viszont kora délután belefutottunk egy elhízott nyugdíjas lengyel csapatba, akiket egy túravezető szó szerint húzgált és taszigált a sziklákon. Csak egy 50m-es szakaszon vártunk negyed órát, majd a fejük felett átmászva lehagytuk őket. Igen felelőtlennek tűnt ilyen felkészültségű embereknek idejönni úgy, hogy a legközelebbi kiszállás is legalább 3 órára volt ráadásul. Végül is nekünk belefért az időnkbe, hogy végigmenjünk az úton, és már azon tanakodtunk, hogyan tovább. Egyrészt a Tengerszem csúcs megmászásáról ellentmondó híreket hallottunk, sok a hó, de talán járható. Ráadásul az 5-tavi háztól indulva másnap nagyon nagy a távolság is. Végül is abban maradtunk, hogy  ha az 5-tavi házban még megvan a szobánk, és tv-is lesz az esti Lengyel-Cseh meccsre, akkor maradunk, ha nem, akkor tovább a Morskie-Okohoz. Ez utóbbi lett, kénytelen-kelletlen este hétkor nekivágtunk a további másfél órás útnak. Itt kellemes körülmények fogadtak, a konyhát is kinyittattuk, kaptunk valami pacal-csorbát, sört, és a szomszéd házban egy kb. 20nm-es tv-szobába beszivárogtunk a már bent ülő (azaz mindenféle testhelyzetben tartózkodó) 40 hazai szurkoló közé. Nem szurkoltak eléggé, a lengyel csapat utazhatott „haza” az EB-ről…

Kép: Peti a lengyelek közé beolvadva meccset néz

A menedékház gondnoknője azt mondta, hogy zárva van az út a Rychy-re, sok a hó. Ezzel szemben egy pár aznap járt rajta, elmondásuk szerint kellő körültekintéssel járható, mi úgy döntöttünk, hogy nekik adunk igazat.

Másnak reggel indulás, a konyha persze nem nyit ki ilyen korán, így automatás capuccino és maradék medvesajt a reggeli (meg az előre elfogyasztott ebéd). Nekivágunk az útnak, valóban meredek, és sok a hó. Egy részén lehet a sziklákon menni, de egy idő után rá kell térni. Szerencsére nem jeges, bár egy kicsúszás nem jönne jól. 1 jégcsákány azért jutott kettőnkre :).

Az út felső része deja-vu, meredek sziklák lánccal biztosítva.

Feljutunk a csúcsra, jót napozunk, a déli oldalon pedig irány az első menedékház: a drága és rossz sör is jobb, mint a semmilyen. Itt összefutottunk az ifjúsági jégkorong válogatottakkal XY, vagy inkább Szélig Viktor (kettőből egy tipp bejön) vezetésével? Lefelé lassan átvált az út papucsosra, a Csorba-tónál hosszas tanakodás folyt, hogyan is jutunk el a parkolóba. Menetrendszerinti busz nyista, a budapesti ismert kaland-túraszervező cég busza végül nem vállalja, hogy ketten felszálljunk 10 km-re, így taxival voltunk kénytelen az autónkhoz jutni. A parkoló büszke őre (aki pénteken még sehol nem volt, meg egyáltalán nem csinál semmit), ránk csap, mint gyöngytyúk a takonyra, némi civódás után kihúzza belőlünk  a 10 euróját, majd bezárja a bódét, és elhúz.

Résztvevők: Peti és Bali

Táv és szint:

1. nap: 15,9 km, 1200m szintemelkedés

2. nap: 15,5 km, 2016m szintemelkedés

3. nap: 15,6 km, 1445m szintemelkedés